ANTAL ALBERT, Hidvég. Magasabb képzettségű emberek foglalkoztak, foglalkoznak az erdélyi történésekkel, hol régi kordokumentumok felhasználásával, hol a jelenlegi fura helyzettel – egyszerű nyugdíjasként azonban én is kiállnék a való igazság mellett, és egy székely ember őszinte felháborodásával megkérdezném, hogy mit adott ez a dicső demokrácia a Románia közepén levő Székelyföldnek és népének?
A megalázottságot, a másodrendűséget, a visszafejlődést annak az őshonos közösségnek, amely sok idegent befogadott, életteret adva megélhetésükhöz, fejlődésükhöz. Ezek után a mostani politikai elit mégis ránk, székelyekre, magyarokra acsarkodik, tagadja létünket, anyanyelvünket, szülőföldünket. A XXI. században ez már gyalázat. Röviden megismételném, amit 70 év fölött is fontosnak tartok, és amit előttem már sokan megfogalmaztak a székelyek követeléseiről: legyen a magyar nyelv hivatalos, a magyar nép társnemzet Romániában, ismerjék el Székelyföld területi autonómiáját, és ne aprózzák fel, mert igenis, van székely nép, és földje a Székelyföld.
R. K., Sepsiszentgyörgy. A megyei könyvtár előtti lépcsőn az írás meglehetősen elkopott, jó lenne megerősíteni, mert egyik-másik betűt már alig lehet kivenni.
VERES IBOLYA, Uzon. Sok minden történt az utóbbi hetekben, kétségbe vonták a székelyek létezését, de akadt egy román történész is, Valentin Stan, aki kiállt mellettünk. Hallom, hogy a Háromszéket románra is lefordítják, úgy is olvassák, és úgy vélem, hogy ez egy olyan folyosó, amelyen egymás felé mehetünk, hiszen meggyőződésem, hogy sok olyan román ember van, aki felé érdemes kezet nyújtani. A történelem folyamán számtalan példa akadt a románok és a székelyek együttműködésére, békés szomszédságára, ezt kell követendő példának tekintenünk. Politikusaink sokat beszélnek az autonómiáról, a tusványosi szabadegyetemen Tőkés László érvelt mellette, Orbán Viktor magyar kormányfő azt mondta, Magyarországnak előbb meg kell erősödnie gazdaságilag, csak akkor tud "jótékony, erősödő hatást kifejteni" a Kárpát-medencében élő magyarok érdekében. Tehát, kedves székely nemzettársaim, az indiánok nagyszerű türelmével tanuljunk meg várni.
FÁBIÁN MATILD, Sepsiszentgyörgy. Augusztus 3-án egy gyógyszertárban álltunk jó ideig, várva, hogy valaki kiszolgáljon. Hosszú szünet után megjelent a főnök, és kérdésünkre közölte, hogy kevesen vannak, el kellett bocsátani a kiszolgáló személyzetből – el lehet menni, ha nem tetszik! Igaz, más helyen is van patika, de volt ott egy fiatalember, aki egy szem fájdalomcsillapítóért várakozott, és mikor nagy sokára megkapta, egy pohár vizet sem adtak mellé, mert "nekünk a biztosító semmit nem fizet". Hát, nem tudom, miért van szükség a biztosítóra, a kórháznak nem fizet, gyógyszertámogatásra nincs pénze, a családorvosokat sem segíti. Kérdés, hogy hova lesz az a sok pénz, ami oda befolyik, amit egy életen át elvettek tőlünk, s még a nyugdíjakból is levonják, mégsem tudunk térítéses gyógyszerhez jutni. Valamikor nem volt biztosító, mégis minden működött!
