Sebesült fiatal gólyát találtam az uzoni holtárok partján július 26-án kora reggel. A fűben hevert, egy villanyoszlop tövében, szárnya, lába furcsa pózban. Áramütés érhette, lezuhant, de élt, és közel engedett magához, nem próbált menekülni.
Azonnal hívtam a 112-es segélyszámot, egy hölgy közölte, csak telefonszámot tud adni. A víz partján, ahová pecázni mentem, nem lévén amire és amivel írnom, megkértem, kapcsolja a rendőrséget. Ott a bejelentést elfogadták, az intézkedést megígérték, de mivel egy bő óra után sem jelentkezett senki a madárért, összeszedtem a hóbeleváncot, és elmentem a helyi rendőrségre. A madarat állapota miatt nem mertem az autóba betenni. Nem tudtak a bejelentésről, de a szolgálatos rendőr kérdésére a központjuk elismerte, hogy volt ilyen. Ismételten megígérték az intézkedést. Az igazat megvallva nem hittem nekik, ezért hazamentem, és számítógépen keresgéltem több mint egy órán keresztül, de nem találtam meg a madárvédő egyesület egyetlen telefonszámát sem. Egy állatvédő szervezetét igen, hívtam, és közölték, hogy csak négylábúakkal foglalkoznak, a madárvédők elérhetőségét nem ismerik.
A madár további sorsáról nem tudok, de arról ez alkalommal is meggyőződtem, hogy komoly hiányosságok vannak a különböző intézmények tevékenységében és együttmunkálkodásában. Ez bűn akkor is, ha csak egy ártatlan madárról van szó.
Ferencz László, Sepsiszentgyörgy
