A nyári időszakban fele-fele arányban árulnak termelők és kereskedők a sepsiszentgyörgyi piacon, télen azonban a cégek aránya egyharmadára csökken, és túlnyomórészt a környékbeli magáneladók maradnak – derül ki a piacgondnoksági kimutatásokból. Az asztalok zömére hosszú, éves szerződést kötnek az eladásban érdekeltek (ezt havonta megújítják), egyötödük azonban szabad, és ezeket akárki lefoglalhatja, ha törvényes módon kívánja értékesíteni portékáját (termelőként vagy vállalkozóként).
Jelenleg nyolcvan termelő és hetvenkilenc cég árul a központi piacon, előbbiek közül harmincegy hosszú távra szerződött sepsiszentgyörgyi, húsz háromszéki és huszonhat más vidékről jött személy; három asztalt napidíjjal foglal egy-egy család, szintén alkalmi jelleggel árul idénygyümölcsöt harmincnyolc vállalkozás (negyvenegy tartósan). A napi bérlet ára változó, asztalonként 8–14 lej (az elhelyezés és a méret szerint), a sepsiszentgyörgyi termelők azonban 50 százalékos, a megye más részeiből jövők pedig 20 százalékos kedvezményt élveznek. Mindezt a Tega Rt. piaci részlegének vezetője, Petráss Jolán mondja el a viszonteladókról és visszaélésekről terjengő hírek kapcsán.
A gondnokság csak a törvényes és civilizált feltételeket biztosítja, minőségi vagy pénzügyi ellenőrzést nem végez; a termelői engedélyt az önkormányzatok adják ki, és a polgármesteri hivatalok ellenőrzik, hogy az illető gazda földjén valóban terem-e krumpli vagy paradicsom – azt viszont senki nem kíséri figyelemmel, hogy mennyi, és hogy nem keveredik-e közé nagybani lerakatból beszerzett áru. (Pár éve történt erre kísérlet, két rendőr "felügyelte" a piacot, de nem hozott látható változást a működésük, mely meg is szűnt.)
Nyitott szemmel kell járni, ennyi az egész: ahol alkudni lehet, ahol inkább rátesznek a mérlegre, ahol másféle a zöldség, gyümölcs, ott nagyobb az esélye annak, hogy első kézből, nem közvetítőktől vásárolunk – tanácsolják. Az is segít, ha tudjuk, hogy a termelők kitűzője zöld, a kereskedőké sárga; az árakat a meglévő viszonyok alakítják, és természetes, hogy drágább itt a padlizsán és a barack, mint délen – azért éri meg a messzi vidékekről ide hozni...
Az állomási és Szemerja negyedbeli piacokon alig néhány asztalt bérelnek, kicsi a forgalom. A központban viszont már gombát és erdei gyümölcsöt is lehet szabályosan vásárolni: két magánszemély kiváltotta az engedélyt, és bár csak a saját gyűjtésükből, kis mennyiségben árulnak, ez legalább biztos, nem kell a rejtőzködőkre lesni. A többieket már nem tűrik meg, ezért a környező utcákban, kézből kínálják, ami éppen akad – a Tega vezetősége ugyan próbált az előpataki polgármesteri hivatallal és a László Kálmán Gombászegyesülettel valamilyen megoldást találni arra, hogy átvegyék a sokak által igényelt és pillanatnyi megélhetését is biztosító ínyencségeket, a kezdeményezés azonban az összekötő személy hiányán megbukott.
