KármentőÖsszeborulás ­távolságtartással

2011. augusztus 6., szombat, Közélet

Hangoztatja a magyar kormány, akkora ölet nyit a határon túli magyarság számára, hogy az már-már vetekedik az anyaöllel.

Ebben ugyan minden normális embernek kételkednie kellene, mert ugye, anya csak egy van, de mégis jólesik hallani, hogy több évtizednyi távolságtartás után számítunk valamicskét mi, határon inneniek. Hangosan mondom, hogy mindenki hallja, nekünk itt van itthon, számunkra a magyarországiak a határon túliak. És itthon akarunk maradni akkor is, ha anyanyelvünk négy évtizedes (vajon csak annyi?) üldöztetése után vannak területek, amelyeken képezni magunkat csak ott adatik meg, vagy egyszerűen azért mennek fiataljaink Magyarországra tanulni, mert ott több lehetőségben bíznak. Hogy közülük nem minden diplomázott tér haza, inkább vállalja a képzett munkanélküli szerepét vagy a bevándorló megbélyegzést, netán egyesek sikeresek lesznek, és azért maradnak, arról vajmi keveset tehetünk mi, akik itthon becsületes munkával keressük meg kenyerünket és esetenként magyar honban tanuló gyermekeink kenyerét is.
Történt, hogy az idei egyetemi felvételin a Romániából jelentkezők egy bizonyos kategóriáját, azokat, akik olyan szakokra pályáztak, ahol feltétel volt az érettségi idegen nyelvből is, botrányosan átverték. Nem közölték velük, hogy milyen feltételek között számítanak ebből a tárgyból felvételi pontot. Se szó, se beszéd, a nemzetközi nyelvvizsga sem jó, az sem elég egyenértékű a magyarországi érettségivel (holott éppen a napokban hangoztatják, hogy ezentúl kötelező a nemzetközi nyelvvizsga az egyetemre felvételizők számára – lám, érintett fiataljaink ennyivel előtte járnak a tervezett magyarországi intézkedésnek), nulla pont jár érte, érvénytelen a jelentkezés. Mindez csupán a felvételi eljárás lezárta és eredményhirdetés után derült ki, nehogy lehetősége legyen érintetteknek pótolni az előre nem jelzett hiányosságot. Ennyit a tájékoztatásról.
Van ellenben egy-két másik szépséghibája is a határon túliak magyarországi felvételiztetésének. Valamennyire nem áll módunkban kitérni, de azt érdemes megjegyezni, hogy nemcsak diákjaink nem egyenlőek az ottaniakkal, hanem közjegyzőink sem. Unió ide vagy oda, tessék kérem a Romániában hitelesített okiratot jó pénzért felülhitelesíttetni Ma­gyarországon vagy valamelyik külképviseletén, a Londonban kiadott nyelvvizsga-oklevelet is fordíttatni, hitelesíttetni, ráadásul honosíttatni. Ember legyen a talpán, aki mindezt megtanulja, végigjárja, fizeti a költségeket, majd pedig elkönyveli (vagy nem), hogy átverték. Mert nem tájékoztatták arról, hogy a fehér ott fekete, a sok kevés, az itthoni legfelsőbb szint ott nem lépi túl az alsó ponthatárt sem. Vajon mit tudhatnak a magyarországi érettségizők, amit a mieink nem, milyen információnak lehetnek birtokában, amihez mi nem jutunk hozzá? Egyet biztosan tudunk, a magyarországi egyetemi felvételi rendszer nem kedvez a határon túli jelentkezőknek, ami nem is olyan nagy baj, így legalább nagyobb a valószínűsége, hogy fiataljaink itthon maradnak, de akkor nem kellene akkora kebelre ölelést hangoztatni, hogy az már-már gusztustalan, tekintve a mindennapi valóságot. Ráadásul említett észrevétel csupán egy szeletére világít rá mindannak, amit magyar–magyar kapcsolatrendszernek nevezünk.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 511
szavazógép
2011-08-06: Közélet - Czegő Zoltán:

Miből lehetne magyar tanszék?

Molnár Szabolcs Zsigmond Mária és Zsigmond Győző társaságában
Dr. Molnár Szabolcs a Bihar megyei Mezőtelegden született (1943), apja református lelkész volt, ennek következményeit súlyában viselték gyermekei.
2011-08-06: Kultúra - Sylvester Lajos:

Réti Zoltán faragóművész ­munkáinak varázsa (Kállítóterem-avató Csernátonban)

Réti Zoltán fafaragónak a csernátoni falunapokon az új sportcsarnok kiállítástermében nyitották meg az anyag gazdagságát és sokféleségét tekintve életmű-kiállításnak minősülő tárlatát, amely ennek ellenére hiányos, mert nincsenek jelen a helyhez kötött, a faszerkezetű építmények körébe sorolható székely kapuk, a gyönyörű ácsmunkával készült és faragászati motívumokkal díszített buszmegálló, az ívelt híd és az általa faragott bútorok sokasága.