Réti Zoltán fafaragónak a csernátoni falunapokon az új sportcsarnok kiállítástermében nyitották meg az anyag gazdagságát és sokféleségét tekintve életmű-kiállításnak minősülő tárlatát, amely ennek ellenére hiányos, mert nincsenek jelen a helyhez kötött, a faszerkezetű építmények körébe sorolható székely kapuk, a gyönyörű ácsmunkával készült és faragászati motívumokkal díszített buszmegálló, az ívelt híd és az általa faragott bútorok sokasága.
Csernátoni kiállításán két alkotástípussal ismerkedhetünk meg: a klasszikus székely faragászat remekeit hozta el és állította ki, de jelen vannak a figurális, emberalakos kis szobrok is. Utóbbiakon néhai Jakabos István kézdivásárhelyi-nyújtódi agrármérnök hatását is fel lehet ismerni, de stílusában jelen van a csernátoni Haszmann-műhely kisszobrainak inspirációs lehelete is. Réti Zoltán 1975-ben itt szerzett faragódiplomát. A népművészet mestere faipari líceumot végzett Kézdivásárhelyen, több mint negyedszázadig oktatómesterként tanított a kézdivásárhelyi iskolákban, de munkásságára meghatározó hatást gyakorolt édesapja csernátoni asztalosműhelye is, aki az első impulzusokat adta annak az elhatározásnak a megszületéséhez, hogy a fafaragászatnak szentelje életét. Többféle hatásról szóltam, de a faragómester munkássága nem ezeknek a hatásoknak a foglya, hanem képes volt ezeket az impulzusokat sajátos és egyéni alkotásokban egyesíteni.
Csernátoni kötődése sokrétű és igen erős. Temetői kopjái és térplasztikai alkotásokként született emlékkopjái méreteikben is hagyományos léptékűek, "emberszabásúak", az általa ácsolt és faragott székely falukapuk sem nőnek groteszk módon túl a mértékadó díszítő funkción, amely a székely "élet" – gazdaság – bejáratához illik. Példa erre a saját portája elé még az "átkosban" faragott és sokak csodálkozására 1983-ban felállított gyönyörű székely kapu. A kaputükrökön, buszmegállón, ívelt hídon érezni édesapja asztalosműhelyének hatását, az iskolai oktatás és a tanodák szellemi feltarisznyálását, elsősorban a székely szimbólumok tiszteletét, ezek üzenetének birtoklását és megfejtését.
A csernátoni kiállításon jelen van a székely faragómesterek immár kabalává vált mesterfaragása: az egy darab fából bravúrosan "kihámozott" nagyszemű falánc. Kedvenc fája a cserefa, színezete és erezete miatt, diófából gyönyörű bútorbetéteket remekel, a könnyen faragható és nem vetemülő juhar, cseresznye és a hársfa is a kezéhez simul. A kazettás mennyezetek készítésével is erdélyi hagyományt folytat, az általa tervezett és kivitelezett játszóterek, a csúszdák, hinták, mászókák, az állatfigurák a szeretetet és a fa tiszteletét sugallják. A csillárok, függönyrámák, a lakást díszítő faragás családias melegséget árasztanak maguk körül.
Réti Zoltán világlátott ember, ami számára elsősorban Magyarország, ahol rokonai is élnek, hívei, barátai is vannak, akik munkáját értékelve, tehetségét tisztelve bátorították, hogy a sok évtizeden át "tiltott gyümölcsnek" titulált székely faragászat értékeit megmentse és ezek üzenetét továbbadja. Több hazai és magyarországi faragászati alkotótábor vendége is volt, megfordult Somogyvámoson, Alsómocsolán is.
Alsócsernátoni bemutatkozásának szép sikere volt, a kiállításmegnyitón falusfelei közül sokan megjelentek, Jakab Árpád gitározott, Cserei Réka a kiállítás üzenetét nyomatékosítva Reményik Sándor Eredj, ha tudsz című versét szavalta.
