Idegen kapuk alján ki-bejárva,
Téged tapintva, mégsem vagyok árva.

Te biztonság vagy, bátorság, erő.
Egy kulcs: egy ház, egy otthon, egy tető!

Egy város és egy drága szép vidék,
Ahova lehet visszatérni még.

Hol az emlékek örökmécsként égnek,
S várnak szigorú, szent kötelességek.

Honnan barátim kisded serege
Eljött, de ott maradt egy gyökere,

A lelke gyökérszála mindenkinek!
Ó, zárt kapuja tört reményeinknek!

Kapu, mit nyit ez a kulcs nekem,
Bár hazám nincsen szülőföldemen.

Te kulcs, te kapukulcs itt a zsebemben,
Te hideg vas, hogy melegítesz engem!

Mert én még vissza-visszatérhetek,
S hazátlanul, de otthon élhetek!

A világ széles és a világ nagy,
De te kis kulcs, te Erdély kulcsa vagy!