Néztem az emeletes Székelyföld-tortát — ilyent kért Peti unokánk a hatodik szülinapjára —, s néztem a hölgyet, aki tortavágó késsel addig kerülte a torta emeleti szintjét, amely a Székelyföld folyóirat szerkesztőit, alkotóit és témáit ezzel az édességműfajjal cukrozta elénk, és úgy tűnt, a torta ,,földszinti", ,,félemeleti" rétegeit áldozza fel az édesszájú ínyencek számára, de a tortaemelet felső szintjét késsel a kezében védi.
Ez a tortajelkép, az édességszimbólum nehogy megtévesszen valakit, s az édességes nedélyesség felé vigye el a témát. Ne, mert a kulturális folyóirat, amely most a csíkszeredai megyeháza dísztermében alapításának tizedik évfordulóját ünnepelte, erre az alkalomra összehozott két olyan kiadványt, amely ezt a napot nem csak egy díszteremnyi meghívott, hanem a kiadvány hatalmas olvasótábora számára is emlékezetessé teszi. A székelyföld 2008-as Évkönyve a maga négyszáz és valahány oldalán olyan olvasmányélményt kínál, amely a lapban közlő székelyföldi és innen származó, vagy a Terra Siculorum vonzásába kerülő alkotók olyan seregeit vonultatja fel, amely, ha van ilyen, a szellemi autonómiára alkalmasság mintája és bizonyítéka lehet. És ha e mellé a kötet mellé illesztjük a gyönyörű formatervezésű, tekintélyt parancsoló monumentális kötetet, az Academica Transsylvanica címűt, ennek a 870 oldalán megszólaló székelyföldi tudósokkal, alkotókkal, akkor az olvasó első benyomása az, hogy ez terrénum, amelynek egyesek még a puszta létét is megkérdőjelezik, földrajzi és politikai határok fölé emelkedve, szellemi mivoltában is létezik. Van. Adott. És léte a létünk, mert nem csak kenyérrel él az ember.
A lap nem csak létezik, hanem olvasói között dél-afrikai, dél-amerikai illetőségűeket is ismerünk, a jó svédországiakról nem is szólva, akik a csíkihoz hasonló zord éghajlat mellett a Hargita szellemi melegségével vélik az Isten hidegét enyhíteni.
Hallom, hogy Háromszékre csupán a megyei Bod Péter Könyvtár jóvoltából 100 tortaszelet jut az olvasó könyvtári asztalára.
Tiszteletre méltó az is, amint Hargita Megye Tanácsa ezt a lapot válságos időket átvészeltetve megmentette az anyagi romlástól, amely halállal fenyegette, s nem is kevés anyagi ráfordítással jelenét megalapozta és jövőjét megteremtette.
A legnagyobb csodatétel azonban mégis az, hogy ezen a ridegnek vélt szellemi prérin, amely a Csíki-havasok és a Hargita két oldalát jellemzi, és Gyergyót uralja, olyan szellemi alkotóközösség tömörült a folyóirat köré, akik mára már messzi szellemi tájak melegét is haza tudják juttatni a sokszor kihűltnek vélt vulkanikus hegyek, költőt parafrazálva fenyvesektől zordon vadregényes tájára.
A tizedik évfordulón díjakat is osztottak erre alkotó munkával érdemesült munkatársaknak. És tortaszeleteket, bort és vizet is hozzá, no meg annyi szép emberi szót, amely a torta ízén, aromáján is túl téve, megédesíti annak a napjait, aki ebbe a folyóiratba belekóstol.
