Farkas Réka
Hivatalosan csak három napja kezdődött meg a kampány, de tulajdonképpen hetek óta másról sem szól a politikai élet, mint a választók meggyőzéséről. Populista szónoklatok, ötletek, egymás gyalázása, az ellenfél sárba tiprása — mindez már hétköznapi jelenséggé vált Romániában. Nincs ez másképp a magyarság esetében sem, új helyzettel, megmérettetéssel kellett szembesülniük politikusainknak, s bármennyire fogadkoztak, hogy pozitív kampányt folytatnak majd, ennek reménye napról napra tűnik tova.
Látványos kampánykaravánnal, ünnepi műsorokkal, indult körútra az RMDSZ. Teheti, hisz van pénze és jól kiépített apparátusa Erdély-szerte. Sokkal szerényebb eszközökkel rendelkezik Tőkés László, településről településre utazva fórumokon, istentiszteleteken igyekszik meggyőzni a szavazókat. Az RMDSZ hetente dicsekedhet újabb és újabb kormányzati sikerekkel, hol az egyházak számára utal ki a kabinet jelentős támogatást, hol az iskolák felújítására érkezik ,,eddig soha nem látott nagyságrendű összeg". Sportcsarnokokat avatnak, autópálya-építést látogatnak, s várható, hogy a következő hetekben tovább növekszik a beruházások összege. Ám miközben a kormányzati szerepvállalás sikereiben tündökölnek, bizony a kudarcokkal is számolniuk kell. Hiába ülnek miniszteri, államtitkári székekben immár majd’ három éve, jelentős, nemzetpolitikai kérdésekben nem sikerült eredményeket elérniük. A kisebbségi törvény megszavazására már esély sincs, és a magyar gyerekek oktatásának helyzetén sem sikerült javítani. Markó Béla szavaival élve, ,,kétnapi feszült, kemény hangoktól sem mentes" tárgyalásra volt szükség, hogy megakadályozzák a jelenlegi, nem túl rózsás helyzet további romlását, azaz a tanügyi reformtörvények nyilvános vitájának megkezdését. Az RMDSZ elnöke ügyes retorikai fordulattal igyekszik a kedvezőtlen helyzetet szövetsége előnyére kovácsolni. Pénteken Kolozsváron egy értelmiségiekkel folytatott beszélgetésen hosszasan magyarázza, hogy román partnereik a magyarság megosztottságát igyekeznek kihasználni, ahogy nőnek a belső ellentétek, úgy csökken az RMDSZ érdekérvényesítő képessége és politikai tekintélye. Tőkés Lászlót teszi felelőssé bukaresti ballépéseikért, s megfeledkezik arról, hogy még szó sem volt külön indulásról, amikor a kisebbségi törvényt már rég lesöpörték a román pártok, és az inkriminált tanügyi törvénytervezetek sem tegnap születtek, hosszas előkészítőmunka, s számos vita előzte meg őket, egy olyan minisztériumban, ahol magyar államtitkár és magyar igazgatók tevékenykednek.
Az RMDSZ kampányszónoklatainak van egy nagy buktatója: a sikerek felnagyítására és a felelősség teljes elhárítására épül. Eredmények vannak, bár sok esetben ezek is vitathatóak, ellenben felelősségük vitathatatlan. A bukaresti kudarcok miatt éppen úgy, mint az erdélyi magyarság megosztottságáért. A színes, zenés-táncos, tulipánhagymás és C-vitaminos kampány ezt nem teheti semmissé.
