Ha fúrások segítségével próbálnánk áthatolni ezen a takarón, akkor bővebb hozamú feltörésekre számíthatnánk. Nyilván a fúrások telepítését geofizikai kutatások alapján kellene megejteni, s ez költségesebb, de biztonságosabb eredményekhez vezet. A város két fúrt kútját leszámítva a többi feltörés természetes forrásokból vagy udvari kutakból jut a felszínre, ezért gyakran fennáll a szennyeződés, fertőződés veszélye.
Verekedős fiúk a Borvíz utcában
Sepsiszentgyörgy és Sugásfürdő ásványvizeiről önálló tanulmány tudtunkkal nem született. A forrásvizek kémiai összetevői nem nagy arányban ugyan, de változnak. Az új analízisek egyre drágábbak, a régebben végzett vegyi elemzések alapján megfogalmazott orvosi javallatok azonban még mindig irányadóak. Ami a források műszaki-higiéniai helyzetét illeti, többségük nem felel meg a mai követelményeknek. Erre azonban A borvíz útja program nyújtott részben megoldást.
Lám, részben már megújult a szemerjai Büdöskút és Sugásfürdőn az Erzsébet-forrás. Előbbi vize oligominerális édes-kénes, gyengén szénsavas, kalciumot tartalmaz, hidrogén-karbonátos típusú. A nevét adó kénhidrogén mennyisége 15,6 mg/l, szulfáttartalma 425,4 mg/l. Kémhatása lúgos. Foglalata és ihatósági mutatói megfelelőek. Csorgója A borvíz útja program révén felújítás alatt. Ivókúrás javallata: savtúltengéssel kapcsolatos panaszok enyhítése. Szinte hihetetlen az adat, miszerint "jó tulajdonságai miatt a XIX. század végén rövid ideig palackozták". A régi szemerjai idősek mesélték e sorok írójának, hogy "a békebeli időkben a Büdöskút mellett pihentek meg, etették és itatták lovaikat a Szemerján áthaladó utasok. Valamiféle úti kocsma és szállást nyújtó csárdaféle is működött mellette. Itt állt meg a királyi postakocsi is Szentgyörgy és a földvári vasútállomás között, s amit aztán kifosztottak a szemerjai erdőben rejtőzködő rablók, a kocsist pedig megölték. Akkor még nem járt vonat Brassó és Szentgyörgy között."
Sepsiszentgyörgy legrégibb ásványvízforrása a Borvíz utcai Szentgyörgyi borvíz. Megmentését még nem kezdték meg. Magas ásványisó-tartalmú, enyhén szénsavas, kalcium-, magnézium-, nátrium-hidrogénkarbonátos típusú, kénes gyógyvíz, amelyet hosszú időn át használt a város lakossága. Mivel kiömlési pontja meglehetősen alacsony, a forrásmedencét gyakran feltöltötte a patak megáradt vize, befertőződött. Jelenleg nem használják. Szénsavtartalma 840 mg/l, ha kirázzuk belőle a szénsavat, lúgosító hatása lesz. Réginek azért mondjuk, mert már 1728-ból említik. Josef Barbenius brassói orvos már 1791-ben említi a sepsiszentgyörgyi Debren patak völgyében található "Ivókutat és Fürdőkutat". Éder Károly 1796-os Erdélyország ismertetésének zsengéje című földrajzi tankönyve Sepsiszentgyörgyöt mint "ásványos vizű helyet" említi. E sorok írójának édesanyja, Kisgyörgyné Sikó Irén (1912–2011) mesélte, hogy gyerekkorában ezt a borvizet széltében-hosszában használta a város. Naponta gyermeksereg vonult a kúthoz, fonott korsókban – damizsánokban – hordták innen a vizet. Egyetlen baj, hogy a Borvíz utcai fiúk nagyon verekedősek voltak, kitámadták a kútra járó leánykákat, ami miatt aztán megcsappant a kúthoz vezető zarándoklat. A megyeszékhely új ásványvizét Gémvár kútjának neveztük el. A Debren völgyében feltörő gyógyvíz magasabb szénsavtartalma miatt (1056 mg/l) a gyengén savanyú-kénes (vegyes típusú) ásványvizek csoportjába sorolható. Nátrium-, kalcium- és magnézium-hidrogénkarbonátos gyógyvíz. Langyos állapotban lúgosító hatású. Orvosi javallatai ismeretlenek. Felhasználási módjának kidolgozása, tulajdonjogának tisztázása, foglalatának korszerűsítése halaszthatatlan. A lignitkeresés céljára lemélyített F 121 számú furatból artézi módon tör a felszínre. Mivel jelenleg ez a város egyik legnagyobb hozamú ásványvízkútja, csorgóház kívánkozik föléje.
Régi jó fürdőkúrák
Sepsiszentgyörgyön a XIX. század végén és a múlt század első felében több, gyengén szénsavas, kénes gyógyvízzel működtettek gyógyfürdőt, például: a jelenlegi Székely utcában, az egyik magántulajdonban lévő kertben 1898 és 1979 között a Györbíró kénes fürdő és a szemerjai Szabó Mihály-féle fürdő. Utóbbi udvarán állt a kút, de a fürdő a Szemerja patak melletti kertben működött. A kút a ma már nem létező "ásványvizes és iszapfürdőt" táplálta. Sajnos, vegyi összetételét nem ismerjük. A Györbíró-fürdő kútját betemették, de helye ismert. Eléggé közel fekszik a Debren patak medréhez, és ez fertőzheti a most alvó gyógyvizet. Vize gyengén szénsavas (88 mg/l), oligominerális, meszes-alkalikus típusú, amelyben jelen van a kénhidrogén (43,1 mg/l) és a szulfát. Lúgossága 7,4. Természetes radioaktivitása alacsony. Az egykori fürdő öt káddal működött. A Szabó Mihály-féle kút vize kalcium-, nátrium-, hidrogén-karbonátos, kissé sós, kénes gyógyvíz, és 68,2 mg/l szénsavat is tartalmaz. Ás­ványisó-tartalma magas (13122 mg/l.).
Sajnos, városunk lakói nem igyekeztek megőrizni azt, amit a régiek használtak és óvtak. Ilyen volt a hagyomány szerint a Sze­merja–előpataki műút mentén, a Galickáshíd utáni kanyar környékén az egykori Lábáztató borvíz. Id. Tom­pa György közléséből tudjuk, hogy gyengébben szénsavas vizében kúrálták érszűkületes lábukat a régi szemerjaiak. Újbóli feltárása, rendezése nem lenne érdektelen. Kiszámították, hogy Sepsi­szentgyörgy gyógyvíztartalékai na­pi 50 köbmétert tesznek ki.
A város altalajában több olyan szén-dioxidos gázfeltörést észleltünk, amely jelzi, hogy a mélyebb struktúrákban mindenütt ott a vulkanikus eredetű szén-dioxid. Ilyen tör a felszínre a Szentgyörgyi borvíz felett, a Debren völgyében és a "Barompiac egyik udvari kútjában", ahol a kút takarítása közben a felhalmozódó szén-dioxidtól megfulladt a munkás. Ha­sonló jelenségről számoltak be a Kolcza vendéglő főbejáratával szemben, a Kűrház utca sarkán álló magánlakás udvari kútjával kapcsolatosan. Édes-kénes ásványvizet tártak fel 1983-ban szenet kutató fúrás során a Fogolyán Kristóf-kórház udvarán, a régi épület és a fertőzőosztály közötti gyümölcsösben. Ezt a mozgásszervi bajokban áldásos hatású gyógyvizet könnyen be lehetne vezetni a kórház régi épületének alagsorába, ahol éppen a fizioterápia osztály működik.
E javaslataimat az egymást követő megye- és városvezetők tudomására hoztam az elmúlt évtizedekben, de sajnos, máig eredménytelenül. Pedig Sepsiszentgyörgy gyógyvizeinek kéntartalma valóságos kincs. Ivókúrára és fürdőre alkalmas, sokoldalú hatásával a marosvásárhelyi klinikák szakemberei által kidolgozott új tudomány, a szulfoterápia foglalkozik. A kénes (büdös) vizek a reumás mozgásszervi megbetegedések minden fajtájában jó hatásúak a heveny gyulladás stádiumán túl. Bor­vizeink – így vagy úgy – gyógyvizek is. Akinek panaszai vannak, nem biztos, hogy azt a vizet kell innia, amelyet a falusi vagy a városi üzletekben történetesen megvásárolhat, hanem azt, amelynek hatásáról legalább családorvosával elbeszélgetett. Lát­hatjuk külföldön, de még a szomszédos Ma­gyarországon is, hogy a gyógyerejű ásványvizeket, nem az üzletekben szerezhetjük be, hanem ott állnak a gyógyszertárak polcain, s azok vásárolják meg, akiknek a belgyógyász, a gasztro-enterológus, az urológus vagy éppen a vese­specialista javallotta. Ha valakinek fürdőkúrára van szüksége, de anyagiak miatt nem engedheti meg magának, hogy gyógyszállóban kezeltesse magát, semmi akadálya annak, hogy a szakemberrel való konzultáció után hazaszállítsa a meghatározott forrás gyógyvizét, és otthon, miként a régiek, forró édesvízzel felmelegítve elvégezze a fürdőkúrát. Kezdetleges módszer, de több a semminél.
A fröccs eredete
A bemutatott édes-kénes ásványvizek tehát ivókúrára alkalmasak. A gyengén szénsavas vizek kiválóak fröccs készítéséhez. A fröccs pedig – Márai Sándor szerint – a hosszú élet titka. Elsőként 1767-ben az angol Joseph Priestley elegyítette a szén-dioxidot a vízzel. Ma­gyarországon 1826-ban Jedlik Ányos (1800–1895) magyar természettudós, feltaláló, bencés szerzetes ért el új eredményeket, ugyanis olyan készüléket szerkesztett, amellyel kis költséggel szikvizet lehetett készíteni.
Mint szinte mindenhez, a fröccs feltalálásához is legenda fűződik. A reformkori ifjúság – mondja a krónika – gyakran találkozott Fáy András ifjú reformer fóti szőlőskertjében. Ennek a körnek volt tagja, többek között, Szemere Bertalan, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór és Jedlik Ányos is. Történt, hogy 1842 októberében Fáy András szüretre hívta barátait. Jedlik erre az alkalomra magával vitte legújabb találmányát, a szódásüveget, amelyből a bort ki lehetett fröccsenteni. A házigazda és a vendégek nagy ámulatára a világ első szódásüvegével Jedlik elkészítette a Fáy-birtokon az első fröccsöt. Ő azonban németesen spriccernek nevezte. Vörösmartynak nem tetszett a németes elnevezés, helyette maga találta ki a fröccs szót. Itt és ekkor hangzott el Vörösmarty híres verse, a Fóti dal, amelyben megénekli a szódával hígított bort:
"Fölfelé megy borban a gyöngy;
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi,
Törjön is mind ég felé az,
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy."
A Fáy-borház Fóton ma is látogatható, eredeti berendezésével, korabeli rajzokkal, versekkel díszítve. A fröccs elterjedésére és népszerűségére jellemző, hogy ma már több mint ötvenfélét tartanak számon. A bor és a szénsavas ásványvíz, a savanyúvíz mennyisége alapján különféle fröccsök léteznek, legismertebbek a hosszúlépés, a kisfröccs, a házmesterfröccs. Az érdekességek sorának nincs vége, mert azt is el kell mondanunk, hogy Jedlik Ányos 1875-ben az orvosok és természetvizsgálók Elő­patakon tartott (vándor) nagygyűlésének meghívottjaként meglátogatta Sepsiszentgyörgyöt, és nevét beírta a Székely Nemzeti Múzeum vendégkönyvébe. Józsa Lajos sepsiszentgyörgyi helytörténész a szentgyörgyi csizmadiacéh XIX. századi iratai között utalást talált arra, hogy a Borvíz utcai forrás jótékony hatását nagy becsben tartották. Évente ünnepélyesen megszentelték, és körülötte mulatságot tartottak. A városi csizmadiacéh 1842-ben "a borvíz megszentelésére négy vider bort" ajánlott fel.