Forró László: Farakett

2011. augusztus 13., szombat, Irodalom

Az idegeneknek és egymásnak a következőket szokták elmondani a városról:
Egyszer egy földbirtokos lóháton ment be a kávéházba.

  • Péter Alpár grafikái
    Péter Alpár grafikái

A kereskedőkör futballszurkolói a városi labdarúgó-bajnokság végén temetést rendeztek a vesztes csapatnak. Koporsót vettek, szalagos koszorút rendeltek, gyászkocsival vonultak végig a főtéren. Utána ivás.
Van egy fehér szakállú örmény orvos, aki lovagolni szokott. Jó doktor, de szeret vágni. Azt is megoperálja, akit nem kell. Valamit tanulmányoz.
Kívüle csak a báró jár lóháton a szomszéd faluból. Az arról nevezetes, hogy döglött kutyáinak külön temetőt tart, s a fejfára felvéseti az ebek nevét, születési és elhalálozási évét. Ő is, az orvos is lovaglónadrágban lovagol. Innen tudják a városban, hogy a repedt ülepű nadrágokon a nagy folt lovaglófolt.
Nálunk is feltalálták a perpetuum mobilét. Egy ember – az újság is megírta – libatollat kötözött a kéménybe, s az örökké mozog.
Egy jó családból való úr olyan szégyentelenül elzüllött, hogy az apja temetésére nem ment el még a cigányzenekar sem. Annyi baj legyen! Fel­tette a patefont a gyászkocsi végére, rá egy gyászlemezt, s nyomás. A kávéház előtt a lovak elé szaladt: hó! Álljon meg a menet! Bekaptak egypár deci pálinkát, aztán tovább.
Egy spiritiszta szeánszon a médium megjósolta: visszajön még az a volt-idő, amikor olyan szegénységben tengődött a város, hogy gyökereket, sáskát ettek, halotti koszorúkból varrtak ruhát. Egyik-másik polgárnak éppen az északi felére esett a kegyeletes szöveg: Béke poraira!
Van egy hóbortos ember is a városban, aki újesztendő napján léket vág a folyó jegén, s fürdik.
Ennek ellenére gyönyörű a vidék. Van kávéház, kereskedőkör, legényegylet (bélyegzővel), múzeum, teniszpálya.
Később mint régi dolgokat mesélték ezeket, de ritkábban, mert az újak miatt kevesebb idő maradt rá.
A báró hirtelen ellovagolt.
Az orvos lova hadimén lett.
A szegények elszemtelenedtek.
A helyi lap címe megváltozott, a régi cím elé biggyesztették az új szót.
A múzeumban nem kellett belépti díjat fizetni.
Jelszavakat festettek a falakra,
A szabadegyetem egyik előadója azt mondta: Nincs Isten, csak természet van.
A teniszpályán nemigen ugráltak a labdák.
Az inasokat tanoncnak kell szólítani. A hatvan tanonciskolás sötétkék egyenruhát kapott. Éne­kelve meneteltek mindennap a főtéren.
Mi nem jut eszükbe ezeknek a mostani fennforgolódóknak! Hat­van teniszütőt vágattak bükkfadeszkából. Olyan mindegyik, mint a pékek bevető lapátja, csak a nyele rövid. Azzal vonulnak a tanoncok négyes sorban:
"Marsol a munkásgárda" – énekelik.
Valaki beszédet mondott a teniszpályán:
– A tenisz úri sport volt! Mától kezdve nem úri sport!
Nehéz faütőkkel supogtatják a labdát a sovány inasgyerekek. Teniszruhájuk sincs.
Hiába erőlködnek! A teniszhez angolul is kell tudni, úgy számolnak. S azt mondják, szet, meg mindenfélét...
Így kezdődött, furcsán, farakettel, valami új a város történetében.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 510
szavazógép
2011-08-13: Irodalom - :

Forró László emléke

Aligha volt furcsább, rejtezkedőbb íróegyéniség közöttünk, mint Forró László, akitől most búcsúzni kényszerülünk. Egyik huszadik századi klasszikusunk vallja: szándékkal homályban maradni bizonyára nagyobb erőfeszítésbe kerül, mint a fennforgóknak a magukmutogatás. Neki, úgy rémlik, a homályban maradás könnyen sikerült; nem volt gyomra a tülekedéshez, az önérvényesítéshez.
2011-08-13: Kultúra - Sylvester Lajos:

Ránk nevetnek az anyanyelv fénylő szavai...

Salamon Ferenc háromszéki szólásgyűjteményét borítólapjai közé ölelő kiskönyve, az El van bütülve az Anyanyel­v­ápolók Erdélyi Szövetségének (AESZ) kiadásában múlt évben jelent meg a T3 Kiadónál, Sepsiszent­györgyön.