* 1936. augusztus 16-án ért véget Berlinben a XI. nyári olimpia. A magyar érmesek között szerepel a nagyváradi származású Kabos Endre és a korondi származású Lőrincz Márton.
Mindketten aranyéremmel gazdagították a magyar sport trófeakincsét, előbbi kardvívásban, utóbbi birkózásban diadalmaskodott.
Elek Ilona (becenevén Csibi) 1907. május 17-én született Budapesten. A XX. század húszas éveinek végén már jegyzett tőrvívó. Egyesületei: Budapesti Budai TE, Detektív Atlétikai Club, Újpesti TE, Közalkalmazottak Sport Egyesülete, Budapesti Lokomotív, Budapesti Honvéd. Gyerekkorában minden álma az volt, hogy zongoraművész legyen, s ezért aztán el is végezte a Zeneművészeti Főiskolát, de közben beleszeretett a vívásba, így tehát választania kellett a zongoraművészet és a tőrvívás között. A vívás mellett döntött – s jól tette, hiszen két olimpiai bajnokságot nyert, és hat világbajnoki címet szerzett. Sportsikerei:
olimpiai játékok: aranyérem: 1936 és 1948, ezüstérem: 1952
világbajnokságok: aranyérem: 1937 (csapat), 1951 (egyéni), 1952 (csapat), 1953 (csapat), 1954 (csapat), 1955 (csapat), ezüstérem: 1937 (egyéni), 1948 (csapat), 1954 (egyéni), bronzérem: 1955 (egyéni), 1956 (csapat)
Európa-bajnokságok: aranyérem: 1933 (csapat), 1934 (egyéni és csapat), 1935 (egyéni és csapat), 1936 (csapat).
63-szor öltötte magára a címeres mezt. 1956-ban a világbajnokság csapatversenyén még dobogóra állt a bronzéremért, a melbourne-i olimpiára viszont már nem nevezték. Visszavonult. Sportpályafutásának befejezése után az Óra és Ékszer Kereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese volt. Testvérével, Elek Margit világbajnok tőrvívóval együtt írt önéletrajzi műve Így vívtunk mi címmel jelent meg 1968-ban. Gazdag sportpályafutása közben a zenétől sem szakadt el, hiszen több táncdalt is írt, akárcsak az 1959-es vívó-világbajnokság indulóját, majd a labdarúgó-indulót. 1983-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az Olimpiai Érdemrend ezüstfokozatával tüntette ki. Budapesten hunyt el 1988. július 24-én.
* 1966. augusztus 19–21-én rendezték meg Berlinben a VII. kajak-kenu világbajnokságot. A magyar érmesek: arany: Kemecsey Imre (K1, 1000 m), Hesz Mihály (K1, 10 000 m), Szöllősi Imre és Fábián László (K2, 10 000 m), Hajba Antal (C1 10 000 m), ezüst: K1, 4x500 m (Cseh Ferenc, Kemecsey Imre, Szente András, Hesz Mihály), K4, 10 000 m (Szöllősi Imre, Fábián László, Petróczy János, Örögi László), Wichmann Tamás (C1, 1000 m), bronz: Cseh Ferenc és Hazsik Endre (K2, 1000 m), Soltész Árpád és Szántó Csaba (C2, 1000 m), Péter András és Cserha István (C2, 10 000 m), Benkő Katalin és Pfeffer Anna (női K2, 500 m).
* 1910. augusztus 15-én Ostendában a XVIII. evezős Európa-bajnokságon megszületett az első magyar érem a férfi nyolcasban. Az érmesek: Bányai Béla, Szebeny Antal, Szebeny Miklós, Szebeny György, Jesze Kálmán, Hautzinger Sándor, Éder Róbert, Kirchnopf Ferenc, Koch Károly.
S Húsz esztendővel később Liege-ben (1930. augusztus 15–17.) a XXXI. evezős Európa-bajnokságon már aranyért állhatott dobogóra Szendey Béla (egypárevezős), és ezüstéremért a Götz Gusztáv, Machán Tibor duó (kormányos nélküli kettes).
* 1975. augusztus 15-én a Megyei Tükör két női sepsiszentgyörgyi B-osztályos kosárlabdacsapat rajtot megelőző készülődéséről számol be. A Tudomány gárdája – Balogh Márta, Berszán É., Berszán I., Ilyés, Kiss, Márk, Sántha, Juhos, Kovács É., Ördögh, Páll – Váncsa Albert irányításával, a Kárpátok együttese – Barabás, Bogdán, Néda, Kalakatroni, Jurcsák, Perecz, Jurcă, Fazakas, Hodor, Boriceanu, Vízi – Váncsáné Molnár Katalin vezetésével készült a bajnoki rajtra.
