Őskori vésett kövek, menhirek sokaságát fedezték fel egy falba beépítve Szardínia szigetén. A menhirek (a kelta magányos kő kifejezésből) függőlegesen felállított kövek, amelyeknek vélhetően szimbolikus jelentőségük lehetett, más szakértők szerint határjelzők voltak, esetleg csillagászati megfigyelésekre szolgáltak.
A bronzkorból származó szardíniai menhirek korát ötezer évesre becsülik. A legnagyobb kő 120 centiméter magas, de a háromszáz menhir többségét összetörték, amikor hetven éve megépítették a falat – olvasható a Stone Pages (http://www.stonepages.com) régészeti hírportálon. A kövek jelentős része stilizált emberalakot formáz, a szakértők szerint egy prehistorikus szentélyből származhatnak.
"A Kr. e. 3. évezredben Európa-szerte megjelentek az antropomorf (ember alakú) kövek. Szardínia szigetén is sok helyütt megtalálhatók az ilyen menhirek" – hangsúlyozta Mauro Perra, a Villanovaforrui Múzeum régésze. A most feltárt kő némelyikének vésete tőrt ábrázol, az ábra az Alpokban lévő menhirekre jellemző. "Ez azt jelenti, hogy a történelem előtti időkben Szardínia nem egy aprócska, a világtól elzárt sziget volt, hanem részese a kontinens kulturális áramlatainak" – vélekedett Mauro Perra.
