Mindhárom zöldségfélénk (és még jó néhány termesztett és vadon élő) a Solanaceae (burgonyafélék) családba tartozik, amiről a növények külső jegyei is tanúskodnak. Tájainkon mind a három nyáron nyersen, télen konzerválva mindennapi, kedvelt, szinte gyümölcsszámba vehető zöldség.
A paradicsom őshazája Dél- és Közép Amerika, újabb genetikai kutatások pontosítják mexikói eredetét. Európában a XVI. században ismerték meg az Amerikát "felfedező" portugál, spanyol hajózók révén. Fokozatosan terjedt el a többi földrészen is a XVII–XVIII. században. Magyarországon, bár korábban sem volt ismeretlen, nagybani termesztéséről viszonylag későn, csak a XIX. századból van tudomásunk. Ma már kiterjedt és genetikailag is megalapozott a nemesítése, így számos fajtája és változata létezik szín (piros, sárga), alak (pl. a nagyobb termésű, ún. ökörszív formák), íz- és tápérték szerint. Két fő típusa a véges növekedésű (a csúcsrügy virágot fejleszt) és korlátlan növekedésű (karózott, spárgára futtatott). Vegyi összetétele, tápértéke: fontos a paradicsom likopin-tartalma, amely egy karitinoid vegyület, a pigment, amely a paradicsom piros színét adja. Igen fontos antioxidáns, rákos sejtek kialakulását gátló, öregedést késleltető és sok más, egészségünket védő hatása miatt érdemel figyelmet. Különleges abban is, hogy főzésre jobban és több likopin szabadul fel, így a paradicsommártás egyik legegészségesebb főtt étel(kiegészítő). A ketchupban 6–23 mg/100 g, a paradicsomsűrítményben 32–94 mg/100 g likopin is található. A hasonlóan antioxidáns polifenol (10–40 mg) és C-vitamin (8,5–56 mg) mellett energiaértéke mindössze 15–22 kcal. Étrendi előnye mellett bőrünket ápoló kozmetikum is. A paradicsomleves adagja (3 dcl) 260 kcal, paradicsommártás 220 kcal, de ugyanez főtt hússal 470 kcal.
A paprika őshazája szintén Közép-Amerika (Mexikó–Guatemala határvidéke). Európába Kolumbusz orvosa hozta 1494-ben. Idegenkedtek a fogyasztásától az akkoriban apró (a mai cseresznyepaprikához hasonló) és erősen csípős növénytől, sokáig csak dísznövényként használták. Nyelvterületünkön a szegedi ferences kolostorból terjedt el a XVIII. század elején, magyar neve a délszláv eredetű "papar" szóból ered. Kettős hasznú növény, a magas kapszaicin tartalmú csípős paprikát fűszerként (Erős Pista), az édes, kevés kapszaicint tartalmazót zöldségnek használjuk. Azt már a C-vitamin vegyi szerkezetét felfedező Szent-Györgyi Albert is tudta, hogy eredményesen éppen az őrölt piros paprikát (369 mg/100 g) használhatja kísérleteihez. A nyers paprika kevesebbet (120 mg/100 g) tartalmaz, de éretten akár kétszeresét is. Emeljük ki káliumgazdagságát (160 mg/100 g), amely elem fontos vérnyomáscsökkentő. Energiaértéke kevés, 20 kcal. A töltött paprika (mellékszereplő!) adagja már 740 kcal (25 dkg), lecsó (30 százalék paprikával) 329 kcal (860 g).
A padlizsán kelet-indiai növény, közel 90 százalékát ma is Ázsia adja (Kína, illetve India). Erdély egyik kedvelt zöldségféléje, sokoldalú felhasználással, télire fagyasztva vagy félig feldolgozva teszik el. Többféleképpen nevezik meg: törökparadicsom, kék paradicsom, tojásgyümölcs, vinete, valamennyi név eredetére vall: valamikor tojás alakú és fehér volt a termése. A padlizsán név az arab "badinjan"-ból származik. A két előbbi zöldséghez viszonyítva több cukor (2,2–4,6 százalék glükóz), fehérje és szénhidrát található benne, C-vitaminja 30 mg/100 g. Energiaértéke 25 kcal. Különlegessége, hogy az elkészítéskor hozzáadott olajból sokat vesz fel.
