Zalánpatakon, mint annyi más székelyföldi faluban, szerény a gyermekfelhozatal. A néhány híján másfél száz lakosú településen volt – van – olyan évjárat, amelyben egy gyermek sem nyomta le az óvoda kilincsét.
A felújított iskolaépület s a templom is beleszomorodik ebbe a gyermektelenségbe. Ezért örvendez mindenki, még a látogatóba érkező idegen is, ha mosolygós arcú apróságokat lát, amint nagymamával a kerítés mögül figyelik az utca nyüzsgését, a szénahordó szekeret és a ganézót, a boltba zarándokló falustársakat. A két szöszi ikertestvért, Otíliát és Emíliát a kapu között kaptuk lencsevégre. Ritka látvány, vajha egy fordulat első fecskéi lehetnének ezek a kislányok, hogy végső soron megmentsék magát a falut, mielőtt ez az elnéptelenedés hamvvedrévé válnék. (sylvester)
