Adina Popescu
Kovásznán született 1990. július 26-án. Szülővárosában tanulta meg az ábécét, itt végezte a nyolc általánost. Jelenleg líceumban jár. Túl a kötelező testnevelésen, a sportok nagy családjából a birkózás nyerte el tetszését, és 2003-ban közelebbről is kapcsolatba lépett a szőnyegek világával. Ott ragadt. Első edzője — és jelenlegi is — Mátéfi Árpád.
Alig kétévi kemény munka után 2005-ben a kadettek országos bajnokságán az 56 kg-osok mezőnyében mutatkozott be, méghozzá ezüstéremmel, nem sokkal később az iskolás sportklubok országos bajnoksága következett, természetesen, Adinával a mezőnyében és természetesen, Adinával a dobogósok sorában, ő ugyanis bronzérmes lett a 60 kg-osok viadalán.
Két éremmel tarsolyában reménykedve várta a 2006-os sportévet. És nem csalódott reményeiben, hiszen mindjárt az első nagy versenyén, az ifjúsági II-es korosztály országos bajnokságán ezüstérmet szerzett a 60 kg-osok bajnoki vetélkedőjén. Mi tagadás, nem rossz kezdés. És amikor az Iskolás Sportklubok bajnokságán megismételte a bravúrt, mindenki előtt bizonyította tehetségét, rátermettségét. És még nem volt vége az évnek. Következett az ifjúsági I-esek országos bajnoksága, Adinát erre is nevezte mestere. És nem tévedett, mert Adina a nagyok között is dobogóra tudott lépni, pedig a 63 kg-osok között lépett a szőnyegre. 2006-os mérlege tehát két ezüst- és egy bronzérem.
2007 határozottan újabb előrelépést hozott Popescu Adina pályafutásában. A korábbi évek ezüstérmei mellé mindjárt az első országos bajnokságán (ifjúsági II.) aranyérmet szerzett, aztán következett a második bajnoki megmérettetés, ezúttal a felnőttek mezőnyében, s ráadásul a 63 kg-os súlycsoportban, Adina itt a nagyok között is bizonyított, és bronzérmes lett. Ezek után csak logikus, hogy bekerült a varsói ifjúsági Európa-bajnokságra utazó válogatottba. A szakvezetés nem tévedett, a kovásznai kislány bronzéremmel hálálta meg a szakvezetés előlegezte bizalmat.
Három év nyolc érem — egy arany-, három ezüst- és négy bronzérem, ebből egy Európa-bajnoki. Csak így tovább, Adina.
Tatár Ottília
Otíliát az angyal hozta. 1990. december 25-én született Sepsiszentgyörgyön. Nem egészen tizenkét éves korában lépett először szőnyegre. Otília ugyanis 2002-ben nevezett Mátéfi Árpád leány csoportjába, s kezdte meg a szabadfogású birkózás ábécéjét tanulni. Szorgalma, kitartása szerencsésen társult rátermettsége, tehetsége mellé, s 2006-ban az iskolás sportklubok országos bajnokságán ezüstérmet nyert az 52 kg-osok viadalán. Következett az ifjúsági II-es korosztályú birkózók országos bajnoksága, és Tatár Otília újabb érme, ezúttal bronz változatban.
2007 nagy versenysorozata Tatár névvel indul, de nem Otília áll mögötte, hanem a húga keresztneve, az Andrea, ő, aki az ifjúsági III-asok országos bajnokságán megnyeri a 34 kg-osok bajnoki címét. Andrea példáját megszívlelte Otília, és az ifjúsági II-esek országos bajnokságán aranyéremért állhatott a dobogó tetejére. S ha már ilyen szépen megtörött a jég, jöhetett az ifjúsági I-esek bajnoki viadala, s Otília ezen is a dobogó legmagasabb fokára állhatott.
Tatár Otília két aranyéremmel a tarsolyában utazott a varsói ifjúsági birkózó Európa-bajnokságra. Szerencséjét itthon felejtette, ugyanis nagyon nehéz sorozatba sorsolták, így aztán nem tudta végig verekedni a dobogó felé vezető utat, idő előtt kiesett, és végül a hetedik helyen zárt. Csalódottnak érezte magát, de nincs oka az elkeseredésre, éveinek száma, tehetsége, szorgalma, munkabírása akár már 2008-ban is meghozhatja azt az elszalasztott érmet.
Elena Rusu
Sepsiszentgyörgyön született 1989. január 28-án. Az elemi és a középiskolai tanulmányait a Mihai Viteazul Kollégiumban végezte. Nyolc évvel ezelőtt lépett először a birkózószőnyegre a Kós Károly Iskolaközpont-ISK birkózótermében, első edzője Kertész Dávid volt. Ma az MSC birkózója, és Mátéfi Árpád irányításával készül a jövő nagy feladataira. A középiskola elvégzése után egyetemre felvételizett, és sikerrel, így ma a brassói egyetem közigazgatási karán tanul, s készül a civil életre.
A szőnyegen töltött nyolc esztendő alatt első figyelemre méltó eredménye az iskolás sportklubok országos bajnokságán szerezett aranyérem volt. Aztán felgyorsultak az események, kadett országos bajnoki címet nyert, majd megvédte azt, közben kipróbálta erejét az ifjúsági I-esek bajnokságán, ezüstérmet nyert, s ha ilyen jól sikerült a ,,kiruccanása", megpróbálkozott a felnőttek bajnoki viadalával is, nem bánta meg, hiszen bronzéremért szólították a dobogóra.
Ilyen sikeres hazai szereplés után vitték ki a lengyelek nemzetközi versenyére, ott pedig újabb bronzéremmel gazdagította gyűjteményét, aztán következett az isztambuli Európa-bajnokság, ahol nem kedvezett a sorsolás, nagyon erős ágra került, s idő előtt búcsúznia kellett az érmekért menő csatározásoktól, végül a 13. helyen zárt.
Idén eddig szerzett egy bajnoki címet az ifjúsági I-esek viadalán, s egy bronzérmet a felnőttek bajnokságán. Na, de az évnek nincs vége, következnek a csapatversenyek döntői, ahol folytathatja a trófeakincsének gazdagítását.
Ionela Coandă
A távoli Turnu Severinben látott napvilágot 1989. május 27-én. Az általános iskola elvégzése után jegyezte el magát a birkózással, első edzője Marin Dobrescu. 2005-től versenyez Sepsiszentgyörgynek mint Mátéfi Árpád tanítványa. Mindjárt az első évben érmekkel örvendeztette meg mesterét. Az ifjúsági II-esek bajnokságán a 43 kg-osok viadalát nyerte meg. Mint országos bajnok vett részt az albániai ifjúsági Európa-bajnokságon, és szerzett bronzérmet.
Ionela 2006-ban igazolta, hogy nem volt véletlen az előző évi sikere. Mindjárt az év elején megrendezett ifjúsági II-es országos bajnokságon megvédte bajnoki címét a 43 kg-osok viadalán, majd az ifjúsági I-esek bajnokságán bronzéremmel zárta a küzdelmet. Következett a törökországi ifjúsági Európa-bajnokság, természetesen, Ionela Coandăval a mezőnyben. Ezúttal gyengébbre sikeredett a kontinentális szereplése, Ionela ,,csak" az ötödik lett.
2007-ben Ionela az ifjúsági I-esek mezőnyét erősíti. És jól, hiszen a kis súlycsoport bajnoki címét megvédte (ha az ifi II-es éveire gondolunk), vagy inkább megszerezte, hogy aztán legyen, mit a jövőben megvédenie majd 2008-ban. Na de addig is akadt még tennivalója, ugyanis elindult a felnőttek országos bajnokságán is, ahol egyelőre a bronzzal kellett megelégednie. Szinte vigaszként érte az ifjúsági I-esek belgrádi Európa-bajnokságra történt nevezése. Az aztán más kérdés, hogy nem tudta azt nyújtani, amire számított. A csak 15. helyezés nem csak az edzőknek és önmagának is csalódást okozott. Tehát lesz mit javítani az előttünk álló években.
Alexandra Mihaela Munteanu
1990. március 4-én született Turnu Severinben. Az általános iskola elvégzése után szinte egy időben kezdte el középiskolai tanulmányait és birkózó pályafutását. Első edzője Marin Dobrescu. A birkózás előtt sem volt számára idegen a sport, de a nagy teljesítményre igazán csak a szőnyegen tudott gondolni. A kétévi kemény és kitartó, a sok százezer verejtékcseppel áztatott edzés meghozta az első eredményeket. Hazai szinten az ifjúsági II-esek háromszoros — 2005, 2006, 2007 — országos bajnoka, a 46 kg-os súlycsoportban, az iskolás sportklubok kétszeres bajnoka (2005, 2006), 2007-ben pedig az ifjúsági I-esek és felnőttek bajnoki aranyérmese. Ilyen hazai névjegykártyával rendelkező birkózó a nemzetközi porondon is figyelemre méltó teljesítményre lehet képes. Ezt igazolja is maga Mihaela Munteanu. Nemzetközi mérlege: 2005: ifjúsági II. Európa-bajnokság, Tirana — bronzérem, 2006. Ifjúsági II. Európa-bajnokság, Törökország — 7. helyezés 2007. Ifjúsági II. Európa-bajnokság, Varsó — ezüstérem. Ifjúsági I. Európa-bajnokság, Belgrád — bronzérem. Ifjúsági I. Világbajnokság, Kína — 11. helyezés. Azt hiszem, nem túlzok, amikor azt mondom, hogy Mihaela Munteanu a sepsiszentgyörgyi birkózósport zászlóvivője. Tudom, tudom, a Turnu Severiné is. Boldog lehet, hogy két fészekbe hordhatja érmeit, két város sportdicsőségét öregbítheti. Tervei szerint, ha a 2008-as pekingi olimpián nem is, de a 2012-esen ott akar lenni. Sok sikert, Mihaela!
Bianca Ianculovici
1988. augusztus 30-án született Turnu Severinben. Szülővárosában kezdte iskolai tanulmányait, itt lépett először birkózóterembe, viszonylag későn, tizenhat éves korában. Első edzője Marin Dobrescu. Rá egy évre már Sepsiszentgyörgyön birkózik Mátéfi Árpád irányításával. Amilyen későn kezdte a birkózást, olyan korán jöttek figyelemre méltó eredményei: 2005-ben az ifjúsági I-es korosztályban aranyérmet nyert a 60 kg-osok mezőnyében, s még ebben az évben a felnőttek bajnokságán bronzérmes lett. 2006-ban a korábbi ifjúsági I-es aranyérmét ezüstre váltotta, a felnőttek bronzérmét szintén ezüstéremre. Ez az év tehát ezüstösen csillogott. 2007-ben előbb visszahódította az ifjúsági I-ben elveszített aranyérmét, a felnőttek bajnokságán pedig megvédte ezüstjét. Még ez évben, azaz 2007-ben részt vett két világversenyen is. Az Európa-bajnokságon ezüstérmet nyert, a kínai világbajnokságon a 15. helyen zárt. Ezek után szinte mondani sem kell, hogy Bianca újabb európai és világbajnoki érmekről és olimpiai részvételről álmodik. Miért ne? Tehetsége adott, minden-minden hozzáállásától, szorgalmától és munkabírásától függ.
Roxana Ianculovici
1989. augusztus 31-én született Turnu Severinben. Szülővárosában végezte az elemi iskolát, ott kezdte meg középiskolai tanulmányait, és ott lépett először a birkózóterembe, s lett Marin Dobrescu tanítványa 2004-ben. Rá egy évre már a szentgyörgyi birkózósportot erősíti Mátéfi Árpád irányításával. És eredményesen is, hiszen mindjárt a bemutatkozásnál országos bajnoki címet szerez az ifjúsági II-esek 65 kg-os súlycsoportjában, majd egy év múlva megvédi ezt a bajnoki címet.
2006-ban ezüstérmes lett az ifik bajnoki viadalán, 2007-ben pedig az ezüstöt aranyra váltotta, a felnőttek mezőnyében pedig bronzéremért lépett a dobogóra. Nemzetközi szinten 2005-ben mutatkozott be az ifjúsági II-es Európa-bajnokságon egy tizenkettedik hellyel, majd egy évvel később ugyanezen korosztály kontinentális viadalán három helyet javítva, a kilencedikként zárta a küzdelmet.
Akárcsak nővére, Bianca, ő is világ- és Európa-bajnoki érmekről álmodik, és az olimpiai részvétel kiharcolásáért dolgozik, küzd edzéseken és versenyeken egyaránt. Lazítás nélkül.
