Várdó Zoltánnal együtt került az új üzletbe Kovács László és Máthé István. Négy évig dolgozott az élelmiszerrészlegen mint kiszolgáló. Ezalatt elvégezte az esti líceumot, és leérettségizett. 1964 júliusában Emil Rusu, az akkori szövetkezeti elnök azonnal élelmiszeráru-szakértői beosztásba helyezte, ahol 1965 júliusáig dolgozott, amikor elvitték katonának. Hazatérése után visszament a szövetkezethez, ahol ugyancsak áruszakértőként Ojtozért felelt három hónapon át. 1966. december 30-án kinevezték vendéglátó-ipari áruszakértőnek, az egész város vendéglőiért ő felelt. Ebben a beosztásban dolgozott 1972-ig, amikor két évig főgondnok lett a líceumnál. Amikor megszűnt az állása, visszatért a szövetkezethez. 1974. május 3-án a szövetkezet megnyitotta a Rózsa komplexumot. Az akkori üzletvezetők közül már csak Várdó Zoltán él, Csorba János és Gáspár Zoltán elhunyt. Várdó Zoltán a Rózsa cukrászdában dolgozott egységvezetőként húsz éven át. Amikor Kisantal Gyula szövetkezeti elnök 1994 augusztusában nyugdíjba vonult, a tagság őt választotta meg elnöknek. Az elnöki tisztséget 2007. szeptember harmincadikáig töltötte be, amikor nyugdíjazták. Ötven évig dolgozott a szövetkezetnél. Felesége szintén a szövetkezet alkalmazottja harminckét éve, két lánya s négy unokája van, három fiú és egy lány. Nyugdíjazása után kérdeztük a szövetkezeti életről és nagy szenvedélyéről, a galambtenyészésről.
Hogyan tovább?
— A fogyasztási szövetkezetek életében az 1989-es események változást jelentettek. A kézdivásárhelyi hogyan vészelte át a nehéz időket?
— Ez így igaz, a szövetkezetek életében az 1989-es rendszerváltás után rendkívül nehéz időszak következett, semmiféle kedvezményben nem részesültek, mi több, úgy éreztük végig, hogy az ország mostohagyermekei vagyunk. Szét akarták szedni, ahogy a termelőszövetkezeteket tönkretették, kifosztották. Ott, ahol az elnök és a vezetőtanács úgy tekintette a szövetkezetet, mint a sajátját, megmaradt, máshol szétherdálták a vagyont. Megyénkben tíz szövetkezet maradt lábon, Kézdivásárhelyen kívül Baróton, Bereckben, Kovásznán, Illyefalván, Csernátonban stb. Hangsúlyozom, ezek azért maradtak meg, mert a vezetőség nem abban járt, hogy miként lehetne szétdarabolni, eladni a vagyont. Mi a mai napig harminckilenc emberrel dolgozunk elég nehéz körülmények között. Az államnak nagyon sokféle adót, illetéket kell kifizetnünk. Egyetlen bani adósságunk sincs. Az utóbbi években alakított ilyen-olyan intézmények, ellenőrző szervek csak büntetnek, és nem segítenek. Ez is egyik oka annak, hogy tovább nem akartam a szövetkezet élén maradni. Oly magas követelményekkel jönnek, melyeket egy nap alatt nem lehet teljesíteni. Hosszú távon ezek az intézkedések szükségesek, de nem egyik napról a másikra. Ehhez több idő szükséges.
— Szóljon a kézdivásárhelyi szövetkezet történetéről.
— A céhes város fogyasztási szövetkezete 1949 őszén alakult Fortuna néven, és párhuzamosan dolgozott az állami kereskedelemmel, vagyis az akkori OCL-vel, ami az Organizaţia Comercială Locală rövidítése volt. A Fortuna a Hangya Szövetkezet mintájára alakult meg. Az ország mindenáron fenn akarta tartani a szövetkezeti mozgalmat, hiszen Erdélyben több mint százötven éves múltja volt, már az 1880-as években kölcsönszövetkezetek működtek. Legismertebb a Hangya volt. Mi csak bizonyos mértékben vagyunk utódja a Hangyának, olyan értelemben, hogy a szövetkezet alkalmazottjai zömével a Hangya alkalmazottjai voltak, mint Csulak Kálmán, Benke László, Jákó Pál, Szőcs Mihály, Szőcs Tibor, Hánn Jakab és Bartha Gyula bácsi. A Fortuna szövetkezetet államilag alakították meg, majd utána kellett tagokat toborozni. Első elnöke Simon G. János, ügyvezető elnöke pedig Bartha Gyula volt. Simon G. Jánost nagyon rövid időn belül leváltották, s utódja Nagy Imre lett, majd román kellett hogy legyen az elnök. Így került a szövetkezet élére Emil Rusu, aki Rozsnyóról származott, és rendes ember volt. Románul és magyarul tökéletesen beszélt. Utána Györfi Gyula következett. Két egyetemmel rendelkezett, az volt a szövetkezet fénykora. Gál Ödön 1968-ban lett a körzeti elnök. 1977-ben Kisantal Gyula vette át az irányítást, aki 1993-ig töltötte be a tisztséget. Szinte az egész város szövetkezeti tag volt, több mint négyezer-hétszáz tagunk volt. Ez a szám lassan lemorzsolódott, legtöbben meghaltak, vagy sokan az újabb kereskedelmi formák megjelenése után már nem tartották szükségesnek további tagságukat. Jelenleg is 4300 tag szerepel nyilvántartásunkban, nincs tisztázva, hányan élnek közülük, de szerintem ezerötszáz és kétezer között még mindig tagok maradtak ugyan, de már nincs szavazati joguk. Szavazati joggal csak azok rendelkeznek, akik kiegészítették részjegyalapjukat. Ez nem részvényt jelent, a szövetkezetek esetében nincs részvény, nincsenek részvényesek, hanem részjegyalap van. A kettő között nagy a különbség, a tagnak joga van szavazni, beleszólni a szövetkezet életébe, de vagyona oszthatatlan. Ha például eladunk egy épületet, annak értékéből a tagok nem kapnak semmit.
Minden egység saját tulajdon
— Milyen újdonságokat hozott a 2005 februárjában megjelent új szövetkezeti törvény?
— Az új törvény alapján a magánvállalkozások közé, a magánszférához soroltak be. A mi esetünkben egy öttagú vezetőtanács irányít, melyet a közgyűlés négy évre választ. Engem 2009 áprilisáig választottak. Aktív dolgozóként nyugdíjba vonultam szeptember 30-án, de mint a vezetőtanács elnöke jövő év áprilisáig, a közgyűlésig még én fogom vezetni a szövetkezetet, addig is versenyvizsgával az ügyvezető igazgató Akácsos László. A szövetkezet nem úgy működik, hogy fogjuk és szétosztjuk magunk között a pénzt. Csak nagyon nehéz anyagi helyzetekben, a csőd szélén ad el épületeket, s a pénzt a veszteség pótlására vagy új gépek vásárlására használja fel.
— Milyen a szövetkezet vagyoni helyzete?
— Mi semmit nem adtunk el, minden egységünk megvan. Minden egységünk be van telekkönyvezve a szövetkezet nevére, minden a saját tulajdonunk. A bálványosi Transilvania közös vagyon volt a Federalcooppal, tulajdonképpen a torjai szövetkezettel. A torjai szövetkezet időközben megszűnt, és így átadták nekünk, de az eladás után az ár negyven százalékát le kellett fizetnünk a megyei szövetkezet számlájára. Miénk a Rózsa komplexum teljes egészében, a cukrászlaboratórium, a főtéri Ifjúsági cukrászda, valamint a cukrászlaboratórium keretében működő mustárgyártó részleg, mely első volt megyeszinten, 1982-ben alakult. Kézdiszéket a mai napig mi látjuk el jó minőségű és többféle csomagolásban kínált mustárral. A városon kívül Nyujtódon, Oroszfaluban, Sárfalván és Szászfaluban van saját üzletünk, illetve vendéglőnk. Egy tekercselőműhelyünk is van. Ennyiből tevődik jelenleg össze a szövetkezet vagyona. Az irodahelyiségek szintén saját tulajdonunkat képezik.
— 1977-ben a szövetkezetből hozták létre az állami kereskedelmi vállalatot...
— Az hatalmas érvágás volt, vagyonunk hatvanhat százalékát át kellett adnunk máról holnapra az alakuló állami kereskedelmi vállalatnak. Hátrányos helyzetbe kerültünk, kiszorultunk falvakra, a főtéren nem maradt egyetlen egységünk sem. Legnagyobb fájdalmunk a Nemere pincevendéglő elvesztése volt, melyet átvett az állami kereskedelmi vállalat, s a rendszerváltás után sikerült elsőként bezárni és szétrombolni. Ezt a lépést megelőzően az állami kereskedelmet 1960 júniusában beolvasztották a szövetkezetbe, s a Fortuna Szövetkezetnek köszönhetően Kézdivásárhely az ország legnagyobb szövetkezeti városa lett. Utána Feketehalom következett, és még volt egypár nagyobb más vidéken. 1968-ban, a megyésítéskor beolvasztottak a nagybani raktárakhoz. Nevünket is elveszítettük — ez is volt a cél —, Fogyasztási és Felvásárlási Szövetkezet néven dolgoztunk tovább a nagybani raktárakkal együtt. Abban az esztendőben Györfi Gyulát elvitték tőlünk az akkori néptanácshoz jegyzőnek, és Gáll Ödönt nevezték ki igazgatónak az övezeti szövetkezetek élére. Kisantal Gyula akkor aligazgató volt. Ide tartozott Ozsdola, Gelence, Szentkatolna stb., és bekerültünk az egykori kaszárnya épületébe. Ott voltunk 1977-ig, amikor ismét létrehozták az állami kereskedelmi vállalatot. Gáll Ödön lett a kereskedelmi vállalat igazgatója, Kisantal Gyula pedig a szövetkezet elnöke. Az évek során a szövetkezetnek nagyon sok jól képzett és felkészült dolgozója volt. Valamennyien szakképzettek, s voltak, akik szerették a szakmájukat. A fénykorban csak vendéglátó-ipari egységünk harminc volt. Valamikor Bálványos, Ojtoz, Katrosa is hozzánk tartozott. Olyan köztiszteletnek örvendő emberek dolgoztak nálunk, mint a Kalithok, Attila és Sándor, a Szőtsök, Mihály és Lajos, a Csulakok, Kálmán és Lajos, Szász Csaba, Tóth Imre, Szigethy Tibor, Téglás Tibor, Molnár János, István Mihály, Nicolae Lefter és még sokan mások, akikre fel lehetett nézni.
— Hogyan látja a kézdivásárhelyi szövetkezet jövőjét?
— Egy bizonyos fokig biztos alapokon áll, de a nagy üzletláncok megjelenése igencsak veszélyezteti a létünket, megcsappant a forgalmunk, nem tudunk versenyképesek lenni a magánkereskedőkkel. Bérbe adott egységeink — a Bujdosóban és a Rózsa komplexumban — jól besegítenek anyagi helyzetünk javulásába, de így is nagyon nehéz. Ha utódaim rendesen gazdálkodnak, szerényen élnek, akkor még hosszú évekig létezhetnek.
Három hobbi
— Nyugdíjba, de nem nyugalomba vonult. Mit kezd majd a szabad idejével?
— A Columba Kisállattenyésztők Klubja 2000-ben alakult újra, annak én vagyok az alelnöke, a galambászok tevékenységét irányítom. Galambjaim 1952 óta vannak, és azt hiszem, amíg élek, addig lesznek is. Kizárólag fajgalambokat tenyésztek, Csepeli hófehért, Székesfehérvári és Komáromi bukót, valamint Kínai sirályt. Jelenlegi törzsállományom több mint száz galambból áll. Ezek mind törzskönyvezett példányok. Nyulakat is tartottam egy időben, de jelenleg nincsenek, ha nyugdíjas leszek, valószínűleg ismét tenyészteni fogok. A galambokon kívül nagyon szép Susex fajtyúkjaim vannak. Nemrég meghívást kaptunk Nagyatádra egy fiatalszárnyas-kiállításra, ahová harminc galambbal és húsz tyúkkal, kakassal megyünk november 11—13. között. Utána Dabas következik, ahol meghívottként részt veszünk egy nagyobb csapattal a budapesti kisállattenyésztő klub 125 éves jubileumi ünnepségén. Ígéretet kaptunk a polgármestertől, ha elkészül a sportcsarnok, ideadják jövő év februárjában a csarnokot, ahol nagyszabású kisállat-kiállítást fogunk szervezni. Ezenkívül még két nagy hobbim van, a motorozás és a szőlőtermesztés. Motorkerékpárom 1959 óta van, hajtási jogosítványom pedig 1961 óta. Nemrég vásároltam egy majdnem új, nyolc lóerős, Yamaha márkájú motorkerékpárt, amivel Bálványosra, hétvégi házamhoz fogok kijárni. Egy életen át egy kicsi kék Simpsonom volt, mindenki azzal ismert. Régi álmom volt egy új, erősebb motorkerékpár, talán azért is maradtam a szövetkezetnél még egy évig, hogy meg tudjam vásárolni. Négyféle szőlőt, Udvarhely környéki Illatos Amerikánert, kabernetet, Rózsaszín Delovárit és Zala Gyöngyét termesztek. Az utóbbi a legújabb szerzeményem, nem tudom, hogy meg fog-e nálunk honosodni, habár már van termése. Évente kétszáz-kétszázötven kilogramm szőlő terem az udvaromon. Semmi olyant nem tudnék termelni, ami ekkora hasznot hozzon, és ilyen kellemes környezetet biztosítson a családom számára.
