Ha egy éve, a sepsiszentkirályi Szent István-szobor avatásakor a község polgármestere kétségét fogalmazta meg: lesz-e ember, akire ránéz szent királyunk szobra, hát kellemesen kellett csalódnia – elevenítette fel Bustya János tiszteletes, amikor szombaton a katolikus kápolnábon tartott szentmise után az ünneplők a református templomhoz vonultak államalapító királyunk szobrát megkoszorúzni.
Rendezett környezet fogadta a kis gyülekezetet, még a templom előtt is meglocsolta egy jóindulatú szomszéd a poros utat – illett az ünnep méltóságához, az ünneplők hangulatához. Fodor Imre polgármester pedig másik szobros történettel válaszolt a tiszteletes kihívásának, a községközpontban, Illyefalván akad, aki Szabó Dezső, Jókai Mór szobrával áll szóba. Hiszi, a szentkirályiak is beszélgetnek Szent Istvánnal, aki meghallgatja őket, s szótlan bár, de azt üzeni: maradjanak hűek nemzetükhöz, egyházukhoz. Ha e kettőt elfogadjuk, hiszem és vallom: megmaradunk, igazi keresztény magyar emberek lehetünk – zárta a polgármester beszédét. A községvezetés, az egyházak, a Kőhíd Egyesület koszorúzása és himnuszaink eléneklése után az ünneplők a kultúrházba vonultak, hiszen aznap a közösség falunapot is tartott, mely – talán furcsamód, vagy éppenséggel természetesen – az Incitato-vándorkiállítás megnyitásával kezdődött. Nem ünnepi beszéddel, csupán annak ismertetésével: ha valaki akar tenni közösségéért, millió módon teheti.
