A földek egy részén zöldell már a jövő évi kenyérnekvaló, de ugyanolyan zöld még a be nem takarított cukor- és takarmányrépa, a mező utolsó terményei. Itt-ott még zörgeti a szél a le nem aratott törökbúzakocsányt, de egyébként puszta már a Mezőföld tengersík vidéke. A délelőtti napsugárban Martonfalvától lelátni egészen Lécfalváig, csak egy-egy dűlőből száll fel kékesszürkén a füst. Ég a gaz, s pusztul a mezei gyom magja. A gond már a mezőről az udvarokba, a portákra költözött. Kevesebb van belőle a répa, több — sok — az idei pityóka miatt.
Ha igazat mond a csepűtelefon
— Nem a megyénél kell megérdeklődni, hogy mi a baj az idén a krumplival, miért gyenge a piac, hanem azt kell meghallgatni, amit az emberek mondanak, amit a szél fúj, amit a csepűtelefon mond. Az hallatszik ugyanis, hogy ez a drága ország, a miénk ismét külföldi pityókát engedett be. Mi hisszük is. A hírek szerint Lengyelországból, Szerbiából s tán még Törökországból is. Igaznak kell lennie, mert eddig megindultak volna a regáti felvásárlók. Biztos, hogy valahol olcsóbb pityókát kapnak, és közelebb — hangzik az általános vélemény. — Ha igazat szól a csepűtelefon, nekünk az Úristen jót adott.
A hír aggodalmat és kételyt kelt a háromszéki pityókatermelőben.
— Hogyne, amikor romlik a pityóka. Eddig háromszor kellett megválogatni — kesereg Deme Dénesné Kézdimárkosfalván.
Deme Dénes Márkosfalva egyik legnagyobb termelője: harminc hektáron művelt krumplit az idén, s megadta neki azt, ami kell. Német vetőgumót vásárolt a Rozala, Skala és a Betina fajtákból. Mint elmondta, az utóbbi kettőből jobb termése lett, a Rozala az idén nem vált be. A piac egyelőre holt, a rothadás miatt nagy a veszteség.
— Én egy olyan udvaron jártam Szörcsén, hogy a letakart pityóka alól folyt ki a lé! — így egy másik szemtanú.
A mátisfalvi Kovács Károly hátulsó udvarán már olyan hideg keleti szél fújt, hogy szinte Nemerének is lehetett volna nevezni. Jót tett a meleg ruha, a sapka és a kendő, mert gyors ütemben válogatták az idei krumplit, attól tartottak, hogy ha felderül az idő, a fagy kárt tesz az udvaron tárolt gumóban. ,,A kisebb termelő nem tud klímával ellátott tárolókat építeni, s tény, hogy ahogy telik az idő, egyre veszteségesebb a krumplitermelés. De nincs mit tenni, ha lemond róla az ember, akkor a nincsből kell majd válogatni."
Igazat mondanak a falvakban, mert őszi mezőföldi utunkon Csernátontól Szentkatolnáig sem Kovászna megyei, sem pedig más megyéből jövő krumplifelvásárló kamionnal nem találkoztunk. A pincékben halmokban, zsákokban sok háznál a krumpli, s aki jobban félti portékáját, azt latolgatja, jobb lenne lécből ládákat fabrikálni, s abban tárolni azt, amelyen jobbacska áron, később szándékszik túladni.
Kézdimartonfalva határa elsőrendű a burgonya számára. Itt is a végén jártak a betakarításnak. A meglátogatott személyek többsége szerint a tavalyi termésnek csak a felét érte el.
— Drága mulatság a pityókatermelés — mondták —, a napszám már elérte a napi 30—40 lejt, de elég nehéz napszámost kapni. Egy része Magyarországon, a másik Brassóban dolgozik, más részének pedig már megvan a megszokott napszámos helye.
Uniós lobogó a pityókaraktáron
Jócskán van raktár — jobb és gyengébb is — Martonfalván. Egyiknek homlokán az Európai Unió lobogóját lengette szaporán a keleti szél. Sem román, sem magyar zászló mellette, pedig mostanában így a szokás. A raktár a Héjja családé, ebben a családban viszont nem a férj, hanem az asszony, Héjja Magdolna a farmer. Sok más ügyes asszony dolgozik még férje mellett a Mezőföldön, évek óta az ő tisztje a földek megműveltetése.
— A fiam, Alpár szerezte az uniós lobogót — mondta Magdika —, neki volt az óhaja, hogy zászlótartót szereljünk a pityókaraktár homlokára.
Héjja Magdolna Kézdimartonfalvát képviseli a szentkatolnai községi tanácsban, s ő felel a falu közművelődési életének irányításáért is.
— Félig-meddig aszály sújtotta esztendő 2007. Miről számolhat be ön, aki bőrén tapasztalta az aszály okozta kárt? — kérdeztük Héjja Magdolnától.
— A tavalyihoz hasonlítva közepes hozam volt az enyém. Igaz, hogy a krumpli fajtája is válogatja. Az én átlaghozamom másfél vagon volt. Én Kondort, Kosmo és Sante fajtákat ültettem, összesen 6,5 hektáron. Ebből fele a saját területünkön, fele pedig bérelt földön termett. Zsákokban sikerült raktároznom úgy tizenöt vagonnal. Sajnos, gyenge az érdeklődés, nem jönnek a felvásárlók, úgy néz ki, nehéz lesz az idén a krumpli értékesítése. A mai napig egyetlen zsák krumplit sem sikerült eladnom. Nem csoda, ha le vagyok hangolva, pedig én optimista szoktam lenni, s még melléje romlik is a krumpli. Egyszer megválogattuk a szedés idején, s azóta még egyszer meg kellett válogatnunk. A pityókának óriási a költsége.
— Azt mondják a Mezőföldön, hogy azok a nagybani felvásárlók sem jönnek, akik eddig rendszeresen baráti, ismerős családoktól nagy tételben vitték el a krumplit.
— Talán az lenne az oka, hogy Bukarestben külföldi krumplit lehet kapni — gyanakszik Héjja Magdolna. — Akkor én itt mennyit kérjek? Nagyon örvendenék, ha segítséget kapnék, kapnának a termelők az államtól. Állítólag nem krumplitermelő vidéknek vagyunk elkönyvelve. Hát hol van akkor a krumpli hazája, ha nem nálunk?!
Azt, hogy Martonfalva határában milyen volt az idén a krumpli, igazából Tusa Levente tudta volna kiegészíteni, akivel azonban elfoglaltságai miatt nem találkozhattunk. Nem csoda: egy községet is vezetni (Szentkatolna község polgármestere), farmernek is megmaradni nem könnyű.
Révbe jutni és maradni
Hatolyka is egyik legkiválóbb termőhelye a pityókának. A jeles termelők közül Papp Pál volt szíves értékes adatokkal szolgálni. Elmondta, hogy kiváló a hatolykai mezőföldi talaj a krumplinak, de az intenzív termelés esztendei alatt eléggé befertőződött. Ezen vegyszeres közbelépéssel segített: fertőtlenítette a talajt. Hogy jól cselekedett, az abban is meglátszott, hogy idei krumplijának nem magas a romlási százaléka. A termesztést megnehezíti, hogy az éves vetésforgót nem tudják betartani, csak kétévenként cserélnek. Nyári korai krumplival kísérletezett az Impala fajtából. Nem tudta értékesíteni az egész mennyiséget. Holland és német vetőgumót vásárolt a zabolai kft.-től, a többit saját maga termelte mint jó minőségű másodszaporulatot.
— Ha az ősi májuskirály és gülbaba fajtát keressük...
— Nincs már belőle — mondja Papp Pál. — Azok eltűntek a mi életünkből. Kis hozamú, gyengén termő fajták. Ma mindenki a nagy hozamúakat termeli. Érthető: alacsony a krumpli ára. Ha a mai körülmények között nem tudunk megvalósítani legkevesebb ötven tonnát hektáronként, ezekkel az árakkal nem lehet megélni, nem lehet révben maradni. Ezt a hozamot az idén a szárazság miatt nem értem el. Ráfizetéssel dolgozunk, mert az én hektárhozamom, bár még van öt hektár pityókám a földben, huszonöt-harminc tonna között ingadozik. Ez a hozam a közepesnél egy kevéssel jobb volt, de én például tizenkét hektáron, ahol lehetőségem volt, öntöztem is. Volt más baj is, mert például a Laura másodszor kötött. Megváltozott, káromra, a nagy és apró között a százalékos arány is. A tavaly jól tudtam értékesíteni a terményt, a legtöbbet Magyarországra adtam el, az idén pedig nemhogy alacsony, de egyelőre még semmilyen árat sem ígérnek. A krumpli tetemes részét egy 750 négyzetméteres raktárba betároltam, a többivel még nem tudom, hogy mit csinálunk. Napszámost nem lehet kapni, idén is dărmăneşti-i munkásokkal dolgoztatok, élelmezem őket.
A mezőgazdaság tudomány, és nem politika. Ezért nem vágtunk ebbe a témába Papp Pállal, aki egyébként Hatolyka egyik képviselője a szentkatolnai községi tanácsban. ,,Annyi azonban bizonyos — jegyeztük le a mezőföldi gazdaemberek véleményét —, hogy szenátorainknak és képviselőinknek el kellene gondolkozniuk azon, miképpen alakuljon ennek a fontos alapélelmiszernek a közeljövőben a sorsa."
Bökölyösön?
A répa is gond
,,Annyi méreget, bajt, bosszúságot, amennyit egy gazdaembernek nyelnie kell a mai világban, még a Fennvaló sem látott — mondták a Mezőföldön. — Lassacskán kell venni a dolgot, mert megbolondul az ember: változnak a törvények, drágul minden, s a tetejében még bevág egy szárazság, egy árvíz, egy nagy esőzés, és nézheted, hogy mivé lett a nyári munkád eredménye."
Akinek már védett helyen a krumplija, a répának fogott. Molnár Botond martonfalvi termelő metsző szélben szedi a takarmányrépát. Szép, jó a termés, használt a répának az őszi eső — mondta. Nem lesz gond vele, nyolc fejőstehén van az istállóban… és hosszú a tél.
Martonfalva talaját szereti a cukorrépa, a legnagyobb termelő itt Tusa Levente — mondták. Ő egy részét géppel szedte ki. Martonfalva és Márkosfalva termelőinek a csernátoni átvevőközponthoz, Hatolykának és Szentkatolnának pedig Kézdivásárhelyre kell szállítania a botfalusi cukorgyárral leszerződött mennyiséget.
A cukorrépa, pontosabban az idei aszály megijesztette a termelőket. Akinek szárazabb talajba került a mag, várhatta, hogy kikeljen. Jobban járt, akinek vizenyős terület jutott, s az őszi esők is besegítettek. Héjja Magdolna például kárt vallott. Másodszor is újravetette, akkor sem kelt ki.
— Nekem hat hektáron van cukorrépám — így Papp Pál —, de csak sejtem, hogy eléggé jól fejlődött. Hogy mit kapok érte, még nem tudom…
A botfalusi cukorgyár csernátoni átvevőközpontjában a lerakat dugtig cukorrépával, leállt a szállítás: egyrészt, mert nem volt tárolóhely, másrészt, mert sáros répát nem vesznek át. Székely Piroska, a lerakat felelőse elmondta, hogy Csernáton, Albis, Ikafalva és Márkosfalva termelői tartoznak ehhez a lerakathoz. A négy falu termelői összesen 379 hektárt ültettek be cukorrépával. A jelentősebb termelők: a Timate Kft. (102 hektár), az MT Agro (60 hektár), Kaján Károly (23 hektár), Derzsi Zoltán (11 hektár) Csernátonból, Csiszér Béla Albisból, Deme Dénes Márkosfalváról. Összesen 142 személy kötött szerződést a cukorgyárral.
— Mi a gyár ígérete? — kérdeztük.
— Én csak azt tudom, amit a szerződés biztosít: 55 kg cukor jár egy tonna cukorrépa után, 29,78 euró a répa tonnánkénti értéke.
A szárazság ellenére mégiscsak édes év 2007.
