Anno domini 2011-ben örömmel jelentem, hogy Székelyföld e kis térségében megszaporodtak a zarándokhelyek. A legősibb és leghíresebb csíksomlyói búcsú mellett Perkő, Futásfalva, majd a Nyergestető mellett az Úz völgye és Gyimesbükk is a szétdarabolások után az együvé tartozás eszméjének gyakorlóterévé vált.
Az Úz völgyében mindkét világháborúban több mint ezer ember adta oda azt, ami a legértékesebb – az életét. Kik voltak ők, a hősök? Magyar honvédek, katonák. Nem ők akarták, nem ők csinálták a háborút! De ha már belesodródtak, tették, amit lehetett, amit a becsület megkívánt. Két tűz közé (német–szovjet) szorítva szülőföldjüket védték. Gyóni Géza mily szépen megírta: S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek; Szép piros vitézből lett fekete csontváz. 1944. augusztus 26-án a történelem megismétlődött. Megjött a muszka százezer emberrel, négyszáz ágyúval áll a harc mezején, énekeltük nemrég, de most a 2. ukrán front egymillió szovjet katonával és ezer tankkal tört ránk a Keleti-Kárpátokban. Az Úz völgyéből egy tank és egy lovas hadtest túlerővel szorított ki, de két hétig sikerült feltartóztatni az Aklos–Szentmárton–Menaság–Pottyand vonalon a vörös hadsereget.
Ötven évvel a betörés után emlékművet állítottunk, melyet ma már tíz kopjafa és öt kereszt díszít, Kisborosnyó, Étfalvazoltán, Szentivánlaborfalva, Gelence, Árkos, Csíkszentmárton, Sepsiszentgyörgy, Kászon, Marosvásárhely nemes lelkű, "hálás utókora" véste fába, kőbe, vasba: Emléküket szívünkben őrizzük, és Adassék tisztelet hősi emléküknek.
Tizennyolcadik alkalommal emlékezünk augusztus 26-án az orosz betörés áldozataira, melyre szeretettel várjuk a háromszékiek és csíkiak mellett Magyarországról ismindenkori hűséges zarándokainkat.
Fogadják emlékül Reményik Sándor A katonák című versét:
Külön-külön mind csöndes emberek,
Egy-egy tavaszból őszbe hajló ág,
Együtt: a katonák.
Külön-külön, úgy lehet, mindenik
Beleborzadna, amikor öldököl,
Együtt: egy rettentő, véres ököl.
Külön-külön halk, bús pásztortüzek,
Itt-ott csillan a lángjuk tétován,
Együtt: egy hömpölygő tűzóceán.
Magukra mind külön kis életek,
Fáradt ívük magasból mélybe száll,
Együtt, jaj, együtt: a halál.
DR. SZŐTS DÁNIEL
