Az időtől való függést hűen tükrözi a jól ismert mondás: az idő pénz. A fogyasztói társadalom fenntartásának és működésének alapfeltétele a minél több pénz, ez pedig minél több időt is jelet, amit az emberek a pénz megszerzésére fordítanak.
Nem csoda, ha mindig mindenki időhiánnyal küszködik, és szállóigeként röppen fel mindegyre, hogy nincs időm.
Ez nem jelent mást, mint hogy nem jut idő odafigyelni embertársainkra, a kapcsolatok ápolására, a pihenésre, önmagunkra. A szüntelen időhajsza elkerülhetetlenül a kifáradáshoz vezet, melynek legszembetűnőbb tünete a fásultság.
Mivel tudatában vagyunk az idő fontosságának, és hajt a megfelelési kényszer, hogy lépést tartsunk a modern élet társadalmi, anyagi, szellemi elvárásaival, állandó feszültségben élünk.
Egyre inkább ismert a stressz, melynek hatásaival számos kutatás foglalkozik, végkövetkeztetésük pedig az, hogy a túlzott stressz nemcsak a közérzetet, hanem az egészséget is károsan befolyásolja.
A kikapcsolódásról a sok fortéllyal megszervezett szórakoztatóipar gondoskodik, mely azonnali fe­szültségoldást és jókedvet kínál, de tartósan nem tölti fel a lelket energiával.
Ellentmondásos társadalmunkban a minőségi idő megélése jelenthet javulást számunkra.
Azt az időt nevezném minőségi időnek, amelyet úgy töltök el családtagjaimmal, barátaimmal, hogy közben rájuk figyelek. A szórakozási lehetőségek közül – időnként legalább – azt választanám, amely nemcsak kikapcsol, hanem fel is tölt, például: kirándulást, olvasást, sportolást.
Nincs általános érvényű recept, mely megszabná a minőségi időt, hacsak az nem, hogy mindenből a kevesebbet, de tartalmasabbat válasszuk az amúgy is rövid szabad időnkben.
Így lehet, hogy nem lesz ötven barátunk, akivel esténként elcsevegünk a világhálón, de lesz öt, akire mindig számíthatunk. Az a kevés idő, amit szeretteinkkel töltünk, tartalmas lesz, és már az is feltölt pozitív energiával, ha felidézzük az együtt töltött pillanatokat.
A választás rajtunk áll.