Nemrég tartottak faluünnepet Zabolán. A község apraja-nagyja egy napra elfelejtette a mindennapi gondokat, ünnepelt, szórakozott, barátkozott. Azóta visszatért a rendes kerékvágásba az élet, folytatódik a munka. Nyugodtan mondhatjuk: egész Zabola építőteleppé vált. Nemcsak az utat javítják – erről már többször szóltunk –, de a falusi élethez immár nélkülözhetetlen befektetéseket is próbálják előmozdítani kisebb-nagyobb sikerrel.
Kellene az erdészház
A falunap méltó helyszíne volt a Gyárpuszta. A fenyvesek aljában a zabolai közösség számára kiépített szabadidőközpont többször bebizonyította létjogosultságát. Tavaly a júniusi Illés-napok alkalmával tartottak ott első alkalommal hivatalos rendezvényt. Állandó színpad, flekkensütők, kényelmes padok, asztalok, tisztaság várja az oda érkezőket. Ami hiányzik a Gyárpusztáról: vendégfogadásra berendezkedett erdei ház. Nem cicomás, nem fényűző, hanem egyszerű, alapvető kényelmet nyújtó, környezetbe illő. Sorin Vlad, a községháza erdészeti technikusa jó hírrel szolgált. Úgy néz ki, a falu megkaphatja a Gyárpuszta melletti erdészházat. Az épület az erdészeti hivatal tulajdona, de a telek, melyre épült, a falué. Hosszas egyeztetések után ígéretet kaptak arra, hogy eladó lesz az erdészház. Igaz, árverésen tudják értékesíteni, kikiáltási ára hatvanezer lej. A tanács azonban abszolút előnyben van. Ha nem sikerül megvenni az épületet, ha más nyeri a licitet, annak bizony le kell bontania az épületet, mivel a községházán úgy döntöttek, hogy senkinek nem adják sem bérbe, sem örökbe az ingatlan alatt lévő területet.
A Csipkésben a csemetekertre és a mellette lévő házra is pályázik a községháza. Háromezer négyzetméteres erdészeti csemetésről van szó, amire ugyancsak nagy szüksége lenne a falunak. Ott lehetne nevelni a község 354 hektárnyi erdejének utánpótlását – mondta az erdész.
Románnyelv-tábor a Csipkésben
A Csipkésben zajlik az élet, egyre több erdei lak, villa, panzió épül. Ottjártunkkor közel húszfős gyermekcsoporttal, kisiskolással találkoztunk. A közeli Csipkés Panzióban laknak, sétára indultak, a természet titkaival ismerkednének. Ez a séta nem mindennapi: annak ellenére, hogy magyarok, románul próbálnak értekezni, megismerni a növények, állatok megnevezését. Románnyelv-táborba érkeztek, a kellemest a hasznossal kötik össze, a vakációzást egy kis románnyelv-tudás "felszedésére" is használják. Háromszékről, Csíkból érkeztek, minden különösebb válogatás nélkül – aki jelentkezett a hirdetésre, azt fogadták. A nyelvoktatásban Garbulescu Gabriella tanárnő segít. Román–magyar családból származik, tökéletesen beszéli mind a két nyelvet.
Gondok vannak a román nyelvvel a székelyföldi magyar gyerekek körében. Olyan környezetet kellene biztosítani számukra, ahol megtanulhatják, belekóstolhatnak a köznyelvbe. A románnyelv-tudásra nagy szükség van, a gyermekeknek mielőbb el kell sajátítaniuk az alapvető tudnivalókat. Ezért próbálkoznak a románnyelv-táborral – részletezte a szervező, Szántó Zsolt.
A kezdeményezés valóban nagyon jó. Az angol, német, francia nyelv mellett a románra is szüksége van annak, aki itthon akar érvényesülni. Az iskolában tanított román nyelvnek sajnos nincs sok köze a mindennapi életben szükséges nyelvtudáshoz. Hiába magolják a gyermekek a verseket, a Moldvában, Olténiában használt csavaros tájszólásokat. Ha lemennek a sarki boltba, nem tudnak kenyeret venni, a játszótéren nem tudnak beszélgetni a szomszédban lakó román anyanyelvű cimborával.
– Azért iratkoztam be a táborba, mert szeretnék megtanulni románul. Nem elég az, amit az iskolában tanulunk, nem tudjuk használni azt, amit ott leadnak – erősítette meg a fentieket Gocz Orsolya Mercédesz, aki Sepsiszentgyörgyről érkezett a csipkési románnyelv-táborba.
Kilátó épül
Zabola község – ide értjük a közigazgatásilag ide tartozó minden települést – jövőjének egyik alappillére lehet a vendégforgalom. Ha egyelőre nem is látványos a haladás, mégis pozitív a helyzetkép. Az eddigi legszembeötlőbb megvalósítás a petőfalvi fürdő rendbetétele. Sok lefojtott borvízforrás található a környéken, ezeket mind hasznosítani szeretnék. A székelytamásfalvi Thúry-kastély, a Mikesek és Aporok épített hagyatéka mind vonzerőt jelenthet a turisták számára.
Az idegenforgalmi fejlesztésben sok múlik a megfelelő tájékoztatáson. Nem véletlen, hogy a községháza turisztikai tudakozóközpont létesítésébe fogott. A főépület már szinte elkészült, az egykor tűzoltók által használt ingatlant alakítják át. Nemcsak szó szerinti információs központ lesz ez, kiállítóteret is kialakítanak, ahol kézművesek mutathatják be portékájukat. Néhány méterrel odébb kilátótorony épül. Mintha a közeli vártemplom vigyázó bástyája készülne, beleillik Zabola központjának összképébe. A toronytetőre kávézót, kilátót terveznek.
Az ingatlan építésére uniós pályázaton nyertek pénzt. Ezt azonban csak a kivitelezés után három hónappal kaphatják meg – említette a pályázat hátrányát Ádám Attila polgármester. Addig az önkormányzatnak kell állnia a költségeket, ezért bankkal kellett szerződniük. A központ nemcsak Zabolát, hanem kistérségi szinten a környező településeket is kiszolgálja majd. Elvileg nem lesz "versenytársa" a Kovásznán már működő, hasonló létesítménynek. Míg az inkább a fürdőturizmusra alapoz, Zabolán főként a vidéki vendégforgalommal kapcsolatos tudnivalókat nyújtanak majd.
Pályázatról beszélve hosszú sort említ a polgármester. Ötszázezer eurót nyertek egy Info-rural nevű létesítményre. Lényegében egy falusi bevásárló- és szolgáltatási központról van szó. Egy másik pályázattal a Páva-patak mederszabályozására nyertek több mint másfél millió lejt. Ha befejezik a munkát, Pávát többé nem fenyegeti árvíz. "Hét-nyolc nyertes pályázata van Zabolának. Vergődünk minden szinten, de úgy látjuk, van haladás, még ha szidnak is közben" – összegzett Ádám Attila.
Feltámadt a helyi foci
A községben újból beszédtéma lett a labdarúgás. Ötéves kényszerszünet után ugyanis idéntől újból összeállt a csapat. Üröm az örömben, hogy a fiúk Kovásznán játszanak. Nemcsak azért, mert Zabolán egyelőre nincs megfelelő pálya, hanem azért is, mert a felnőtt játékosok nagy része régi kovásznai labdarúgó, Zaboláról tizenegyen igazoltak a Dolores-Venushoz. A jó hír: az ifjúsági csapat teljes kerete zabolai. Az edzői munkát ifjú Sebestyén Levente végzi.
Furának tűnhet a Dolores-Venus csapatnév, de érthetőbb, ha elmondjuk, hogy lényegében a Ioan Bocan nevéhez fűződő kovásznai Dolores sportegyesület és a zabolai Venus klub ötvözéseként született a csapat.
Sokan nem értenek egyet azzal, hogy a zabolaiak Kovásznán játsszanak, de ha nincs pénz saját együttes fenntartására, akkor csak ez a járható út. Egy idényre a költségvetés eléri a háromszázmillió lejt. Sokba kerül a szállítás, felszerelés, a bírák és a játékosok fizetsége. Zabola mindebből háromezer lejt tud biztosítani, a többit a kovásznai Ioan Bocan teremti elő. Mindenképp jó, hogy elindult valami, s ha tavaszra Zabolán is lesz pálya, talán változhatnak a dolgok – állítja Ádám Attila.
Döcög a munka
Zajlik az élet Zabolán, ezt mindenki érzi, de a megkezdett vagy tervbe vett munkák körül megoszlanak a vélemények. Akadnak olyanok is, akik nem elégedettek a dolgok menetével, a kivitelezés minőségével.
Cseh Ferenc – a négyházi birtok tulajdonosa – a Kovászna–Kézdivásárhely közötti útszakasz újjáépítése körüli bonyodalmakat ecseteli. Szemmel láthatóan baj van a minőséggel. Ennyi pénzből gyorsabban, jobb munkát kellene végezni – véli a vállalkozó. A megjavított útszakaszon a Kovászna és Páva között félbehagyott áteresz nehezíti a közlekedést. Ennél súlyosabb, hogy kiderült, Páván fel kell törni az alig kiszáradt beton-támfalak egy részét. A tervező tévedett a mérésben, a támfal túl magas lett, ezért emelkedett néhány porta előtt a kapu magasságáig – sorolja a vállalkozó. Lehet-e hagyni ebben az életben, hogy egy ilyen tervező még egyszer munkát kapjon? – teszi fel a kérdést. Hat kilométernyi út elkészítése maradt hátra, a kedvező időjárás talán még két hónapot tart, el lehet ezalatt rendesen végezni a munkát? – folytatja. A támfalak öntésével különben egy Szebenben bejegyzett céget működtető olasz üzletembert bíztak meg. Zabolán, Kovásznán bérelt szállást embereinek, ebédet, vacsorát rendelt. Aztán nemrég fizetés nélkül lelépett... Egy zabolai szállásadónak pénz helyett terepjáróját hagyta a kapu előtt. Kovásznán közel nyolcezer lejes tartozást hagyott hátra. Ráadásul emberei fizetését sem adta ki – tudtuk meg.
A felszedett kockakövek sorsáról sem döntöttek még, holott az önkormányzatok – Zabolán is – kérték a patinás kődarabokat. Egyelőre raktáron, halomba rakva várják jobb sorsukat, pedig tereken, járdákon volna helyük, ezzel is szépülnének a falvak.
A központosítás visszahúz
A zabolai iskola felújítása körül is akadnak gondok. A kivitelezésre kiírt versenytárgyalást egy kolozsvári cég nyerte. A maga során Beszterce-Naszód megyei alvállalkozónak, az pedig tovább, al-alvállalkozónak adta át a munkát. Nem rossz üzlet: valaki megnyeri a licitet, alacsonyabb áron továbbadja a munkát, a végén marad a haszonnal...
Ezek után nem meglepő, ha a munkálat nem halad, amin pedig dolgoznak, az ellentmond a felújítás szabályainak. A külső és belső munkával, termekkel kezdték a felújítást. Miközben a tetőn csorog be az eső... A födél javítását hagyták a végére – majd meglesz az is télvíz idején? Ami elkészül őszig, az romba dől tavaszig – a helyzet meglehetősen súlyos tehát. Nem egyedi eset, ugyanez a helyzet a zágoni Mikes–Szentkereszty-udvarház javításával is.
Némelyek már nem is csodálkoznak az ilyen és hasonló helyzeteken. A maszlagként bevetett decentralizáció mellett – melynek során leginkább fizetési kötelezettségeket varrtak az önkormányzatok nyakába – a pénzes, jövedelmező, uniós pénzekkel finanszírozott munkák elosztását, irányítását továbbra is Bukarestből végzik. Pályázni lehet, pénz van, el kell költeni, lehetőleg kormányközeli cégeken keresztül. Hogy Zabolán, Háromszéken, az egész országban mindezek mellett nincs látványos javulás, az más kérdés, mert a központi hatalom köreiben ez teljesen mellékes.
