Készülnek az Európai Unió gyermekjóléti mutatói, amelyeket az unió 2012-től ajánl a tagországoknak. Az azonos mérési módszerek kidolgozása az Európai Bizottság által 2020-ig kijelölt stratégiával is összekapcsolódik.
A stratégia fontos eleme a tagországokat sújtó szegénység felszámolása, amihez jó támpont a gyermekek életkörülményeinek vizsgálata. E leginkább kiszolgáltatott korosztály helyzete ugyanis érzékeny szeizmográfként ad képet a társadalmakban zajló folyamatok hatásairól, ami pedig útmutatóul szolgálhat a politikusoknak döntéseik meghozatalához. "A gyermekjólét azonban meglehetősen tág fogalom. A tagállamok szociológusai között jelenleg eltérőek az értelmezések, ezért indokolt az egységes szempontrendszer meghatározása" – fejtette ki Gábos András, a Társadalomkutatási Intézet Zrt. (TÁRKI) szociológusa.
Ismertetése szerint az anyagi jóléttől való megfosztottság méréséhez – a jövedelmi szegénységen túlmutatóan – kilenc szempontot vesznek alapul az unió gyakorlatában. Egyebek mellett azt, hogy az adott család mennyire maradt el a közüzemi számlákkal, milyen nagyságú mozgósítható anyagi tartalékkal rendelkezik szükség esetén, milyen összetételű étkek kerülnek az asztalára. A gyermek életminőségének egységes meghatározásához az anyagi javakon kívül számításba veszik a családban élő gyerekek tanulási lehetőségeit (18 éves korig), egészségügyi ellátottságukat és egészségi állapotukat, vizsgálják életmódkockázatukat és lakókörnyezetüket.
Az eddigi kutatásokból kiderült, hogy az unió tagországaiban a gyerekek húsz százaléka, azaz minden ötödik gyerek az anyagiakat tekintve szegénységben él. Az EU fejlettebb tagországaiban a városi gyerekek között élnek a legnagyobb számban szegények, máshol meg éppen fordított a helyzet, a vidéken lakók közül tengődnek a legtöbben rossz körülmények között. A szakember hangsúlyozta, hogy a gyermekszegénység legfőbb meghatározója a lakhelyül szolgáló régió, a szülők iskolázottsága, illetve annak hiánya és az etnikai hovatartozás.
A gyermekjóléti mutatók között megkülönböztetetten fontos az oktatás helyzetét tükröző közös szempontrendszer kidolgozása. A szegénységből való kitörésre a generációkon át öröklődő élethelyzetekből elsősorban a tanuláson át vezet a kiút. Képzettség nélkül alig van esély a helytállásra a munkaerőpiacon. "Az egyik ilyen, az EU által használt egységes mutató a korai iskolaelhagyást veszi alapul – magyarázta Gábos András. – Ez azt jelenti, hogy a fiatal 24 éves koráig nem jut el a középiskola alsó tagozatának befejezéséig. Az unió országai fiataljainak 14 százaléka sorolható ebbe a csoportba."
Némely országokban a helyzetet nehezíti, hogy az iskolák tanítási színvonala között nagyok a különbségek. A hátrányos régiókban gyakran kevésbé felkészülten fejezik be tanulmányaikat a diákok, mint a szerencsésebb körülmények között élő kortársaik, így a továbbtanulásnál is rosszabbak az esélyeik. (MTI-Press)
