Az uborka a legismertebb, felhasználását tekintve a legsokoldalúbb termény. A testsúlyukra kényesek számára kedvelt táplálék alacsony energiaértéke miatt, alig 10 kcal/100 g. Ugyanakkor elég szegény vitaminokban (pl. C-vitaminja mindössze 10–20 mg/100 g), de szénhidrátokban is. Kiemeljük elég magas káliumtartalmát (147 mg/100 g), amely elem ismert vizelethajtó hatású. Az uborka nemcsak savanyúságnak elkészítve kedvelt, hanem levesként, salátaként, akár nyersen fogyasztva. A konzervipar a kisméretűt (3–12 cm), a konyhaművészet a közepest (15–20 cm), illetve a kígyóuborkát (30–40 cm) tekinti értékesnek.
A spárgatök a sokféle tök közül legáltalánosabb felhasználásával emelkedik ki, ezért nevezik főzőtöknek, úri töknek. Szülőföldjének Amerika trópusi területeit tekintik, bár Ázsiában, Afrikában is több ezer éves. Nem csak főzelék készül belőle, hanem leves, kompót is. A virága is ehető. Az olajtök magva fontos ipari hasznú és gyógyhatású.
A sütőtök (döblec) sajátos értékét az A-vitamin provitaminja, a karotin adja. Azért fogyasztják akkor, amikor a dér megcsípte, mert a hideg hatására keményítője cukorrá alakul. Jelentős az Omega3-zsírsavtartalma a magvában, amely szervezetünk ellenálló képességét növeli.
A laskatök (istengyalulta tök) sajátos népi nevét azért kapta, mert főzéskor szeletekre esik szét. Ennek a tökfélének viszonylag magas a cukorértéke (5–6 százalék).
A cukkini a konyhában hasonló hasznú, mint az előbbiek, fiatal példányaiból kitűnő savanyúságot lehet eltenni vegyesen más zöldségekkel. Alacsony energiaértéke (32 kcal/100 g) teszi kedveltté, valamint az az előnye más tökfélékkel szemben, hogy nem okoz puffadást. Nálunk ritkán jelenik meg a piacon, üzletekben.
A patisszon az előbbieknél magasabb C-vitamin-értékével tűnik ki (30 mg/100 g), konyhai haszna ugyanaz, néhol téli savanyúságként kedvelik. Szintén magas az Omega3-zsírsavtartalma. További előnye, hogy könnyen emészthető.