Értelmetlen dolog éppen most és ebben a hazában azért sóvárogni, hogy az 1968-ban önálló státustól megfosztott falvak miként kaphatnák vissza önállóságukat. Nem ezt célozza az a "nemzeti akarat", mely a régiósítás felette nélkülözhetetlen jelszavának lobogóját lengetve minden idők legvégzetesebb érvágását követné el a Székelyföld tömbmagyarsága ellen.
Ebben a viszonylatban jobb, ha a pávai polgár is megelégedik zabolai csatolmánysorsával, önálló református egyházközségével, erdő-közbirtokosságával – azzal együtt is, hogy a falufejlesztés dolgában olykor elmarasztalja a zabolai önkormányzatot, és azt hangoztatja, hogy Páva Zabola mostohagyermeke.
Marti Ilonka falujában
azon elmélkedtünk, hogy milyen könnyen feledik a múltat az egymást követő emberöltők. Ma már Páván sem igen tudják, honnan származik a falu neve, miért Sólyomkő a Sólyomkő, és melyek a település régi neves családjai. Rég megírták: a falu nevét a hagyomány onnan származtatja, hogy havasain régen igen sok vadpáva (értsd: siketfajd) tenyészett, s azzal a solymárok kereskedtek. A fejedelmi korban Páván (amelynek az 1567. évi összeírás alkalmával 22 kapuja volt), sólymokat is tenyésztettek a havasokon lévő Sólyomkőn, 1635-ben tizenhét solymárcsaládot jegyeztek itt, melyek között a legismertebb a Marti család. Egyik ősének lehet sírköve az, melyet a pávai templom falába illesztettek be, s amelyen egy madár (páva vagy sólyom) felett keresztbe tett szablya és buzogány látható. Hasonló solymárok lehettek azok a régi székelyek, akik a mai Sepsibükszád körzetében lévő, de a tatárjárás nyomán eltűnt falvakat lakták. Ők az Alsó Sólyomkő üregeiben tenyésztették a sólyomfiókákat, s mint vadászsólymokat értékesítették a fejedelmi udvarokban.
Ha a múltban a solymászok madaraikat fészkeikből szedve vagy vadon fogva szerezték be, mára ez már alapjaiban megváltozott. A tenyésztés bevezetése több szempontból átalakította a solymászatot. Sok solymász tart néhány pár madarat csupán tenyésztési célból, így a saját, esetleg szűk baráti körének vadászmadár-szükségletére. A solymászat alaposan megváltozott, mert tágabb értelemben solymászatnak kell tekintenünk a ragadozó madarak tenyésztését is, ami már régen nem az említett primitív módon történik.
Páva múltjáról eléggé keveset tudunk. A címeréről említett Marti család is jelesebb família lehetett, de érdekes, hogy nem leltünk nyomára a családtörténeti irodalomban. Szűkszavú a településre vonatkozó irodalom is, mesélték a maiak, hogy a falu polgári múltjáról tanúskodó helyi községi levéltár lángok martaléka lett. Különösnek tartjuk azt is, hogy nem él már a helyiek emlékezetében a faluhoz kötődő két "lánytörténet" sem, Marti Ilonka török kori és Botos Deborka valószínű, XVIII. századi története, melyet Finta István pávai református pap szedett rímekbe. Mindenképpen érdekes, hogy a helybeli református parókia irattárában megmaradt a pap költő Finta István emléke, keze írása, s hogy Szőkéné Finta Gizella itt élő nyugalmazott óvónő szerint ő maga és Finta Lajos testvére őrzi a pap költő emlékét, ők a leszármazottai a verselő lelkész tágabb famíliájának. Kedves pillanat volt, amikor 2003. március 15-én a helybeli turulszobor újraavatása alkalmával éppen az óvó néni szavalta el Finta István Páva, a neved fennmarad című, 1941-ben írt versét.
A megélhetés béklyójában
A Zabola községi képviselőt és pávai református megyebírót, Sidó Gézát mindig megkeressük, mert a falu közéleti tényeinek kiváló ismerője. Nem könnyű most őhozzá eljutni. Látogatásunk idején aszfaltozták a falun átvezető megyei utat, a családi házak előtt megépített új bejárókat, kis hidakat, és a vízlefolyók betonszegélyeit feltörték, mert azokat olyan magasra tervezték, hogy egy-egy udvarra behajtani még szekérrel sem lehet. Az aszfaltozás örömébe ezért keveredett üröm, no meg a tanácsi képviselő lakása felé tartó kavicsozott utcaburkolat is kegyetlenül kátyús. Sokaknak ez volt a faluban most a legnagyobb gondja.
– Nehéz a faluban a megélhetés – kezdte a kérdéseinkre adott választ a tanácstag. – A kalászosok gyengén eresztettek a sok eső miatt, a földeket kiállotta a víz. Itt csak a magasabban fekvő elődombokon lehet jobb körülményekre számítani. Kukoricát itt csak silónak termeszt néhány tehéntartó gazda, bejárnak az erdő felől a vaddisznók. Nem kell elfelejteni, hogy hegy alatti település, és valós veszélyt jelentenek a vadak. Régebben sok rozst termesztettek, de mivel gyakran ledől, a kombájnosok kerülik cséplését, és emiatt a gazdák lassan lemondtak termesztéséről. Cukorrépát csak egy személy termel, aki szerződést kötött a feldolgozóval. A remény inkább az állattenyésztésben, Istennek hála, fű bőven lett, annyi, hogy meg sem tudjuk csinálni.
– A szénát nem tudják cserekereskedelem útján – mondjuk, a regátiakkal – értékesíteni?
– Nem. Ez nem alakult ki Páván. Az állattartásnak feltétele lenne a cserekereskedelem, de meg kell vallani, hogy lassan elkényesedik a falusi ember. Nem akar állatot tartani, mert akkor annak rabja: sem nappala, sem éjjele, de még ünnepnapja sincsen! Szerencsére akad a faluban több fiatal farmer, aki iparkodik, s megvan a remény arra, hogy földjeink, kaszálóink nem maradnak parlagon. Helyben majdnem nincs ipar. A kisipar, helyi ipar, szolgáltatóipar kihalt. Szerencsére Sidó Attila működtet egy fakitermelést és gattert, ahol sok helybeli lelt kenyérkereseti lehetőségre.
– Mi a helyzet a pávai borvízforrással? Használják-e?
– Igen. Örömmel mondhatom, hogy megalakult a községközpontban a Pro Zabola Egyesület, s annak fiatal tagjai a tavasszal kitakarították. Remélem, hogy másfajta közösségi gondjainkban is segíteni fognak.
Máris javasolnánk, hogy iskolakezdés előtt ajánlatos lenne takarítani az iskola előterében álló turulmadaras hősi emlékmű környékén, amelyet teljesen felvett a gaz és a szemét, méltatlan környezetben áll a falu egyetlen emlékműve. Miért ne nevezhetné magát néhány lelkes helyi fiatal például Pro Páva Egyesületnek, és hallatná hangját, élvezné tevékenységüknek gyümölcsét az egész falu?
Sidó elmondta, a községi tanács közli ugyan határozatait, hogy például miért fontos a vízlefolyók és a hidak aljának kitakarítása, de elmarad a polgármesteri hivatal ellenőrzése, elmarad a büntetés. Mi haszna akkor?
– Betoncsöveket vásároltunk átfolyók számára, de megállt a munka, mert a tanácstól nem küldték ide az erőgépeket! Ilyenkor mondjuk, hogy Zabola mostohagyermekei vagyunk. Több figyelmet érdemel ez a közel ezer lelket számláló falu, amely a maga "zsírjából" is meg tudna élni! Szerintem a mezőföldi falvak – Szörcse, Székelypetőfalva és Székelytamásfalva – több juttatást élveztek, élveznek, mint mi! Örülünk, hogy rákapcsolnak minket is a szennyvízhálózatra, de várjuk az ivóvizet. Jó volna, ha a legjobb és a legolcsóbb megoldást választaná a községvezetés, és nem verné költségbe a lakosságot annak a víznek az ellenértékével, mert találunk ivóvizet a község saját területén is: forrásokból s akár a Zernye-havas alól.
Látogatásunk után kaptuk a hírt: végre megkezdték a Pávai-patak alsó szakaszán a meder kotrását-szélesítését és a tervbe vett árvízvédelmi munkálatokat.
Iskolavárók
Kisgyerekes anyák mondták, első osztályba készülő gyermekeik alig várják, hogy megkezdődjön az iskola. Ez annak köszönhető, hogy Páván nemcsak tudásban, hanem lelkileg is ráhangolják az óvónők az előkészítő csoportos gyerekeket az iskolakezdésre. Sidó Magdolna óvónő szerint a gyermekáldás is jónak mondható, faluviszonylatban két óvodáscsoport reményre ad okot, s több kisgyereket várnak ebben az évben is az első osztályba, mint ahányan átlépnek az ötödikbe.
Pozsony Hajnika, a helybeli Deák Béla tanító nevét viselő iskola megbízott felelőse arról tájékoztatott, hogy nincs gond a gyereklétszámmal, két összevont osztállyal indulnak ebben az évben is. A feltételek megfelelőek, pályázat útján megnyert pénzből ivóvizet vezettek az épületbe, központi fűtéssel rendelkezik az iskola, s ebben a tanévben a helybeli tiszteletes asszony, Juhász Noémi Mária is itt tanít majd.
Élő egyház
Több alkalommal voltunk tanúi a pávai református egyház élénk gyülekezeti életének. Tágas, télen is fűthető gyülekezeti termében tartalmas rendezvényeken vesznek részt gyerekek, szülők és nagyszülők egyaránt. Juhász tiszteletes részletesen mesélt a gyülekezet életéről, s mert ebben a faluban is a lelkész a kultúrigazgató, részt vállal minden nemes megmozdulás kezdeményezésében, szervezésében.
– Nőszövetségünk a mozgatórugója rendezvényeinknek – mondta a lelkész. – Oroszlánrészt vállalnak minden esemény megszervezésében. Szeptember 27-e és október 4-e között holland testvérek látogatnak a gyülekezetünkbe. Ezt a kapcsolatot a hollandiai tanulmányaim alatt kötöttük 2004-ben, és azóta is igyekszünk a testvérkapcsolatra fektetni a hangsúlyt. Ezért minden esztendőben közös istentiszteletet is tartunk a két gyülekezetben azonos igék, énekek alapján, és imádságban, lélekben is hordozzuk egymás terheit. A személyes kapcsolatok pedig a legfontosabbak. Tavalyelőtt ők látogattak hozzánk, tavaly mi hozzájuk, az idén megint ők jönnek. Ez alkalommal külön gyülekezeti napot is tartunk. Velük készülünk a minden évben megszervezett gyülekezeti kirándulásra is. Terveink között szerepel a hit- és nemzettudat-erősítő alkalmak teremtése. Gyülekezetünk ifjai egyetemi központokban tanulnak, többen doktorálni készülnek. Akad kiművelt emberfője Pávának. Bárcsak hazatérnének a Székelyföldre. Akik a kétkezi munkát választották, azok Nyugat-Európában próbálnak boldogulni.
Juhász tiszteletes elmondta, hogy kilátásban egy olyan emlékünnepély is Páván, amelyen a jeles magyar geológusra, Pávai Vajna Ferencre (1886–1964) emlékeznek. Ő volt a Nagy-Alföld hévizeinek feltárója, nemhiába áll mellszobra a hajdúszoboszlói termálfürdő parkjában. Pávai Vajna Ferenc ugyan már Csongván született, de Háromszékről soha nem feledkezett meg. Észak-Erdély 1940-es felszabadulása után Gelence–Ozsdola és Sósmező térségében kőolaj után kutatott. Jóslata beteljesedett, mert azt írta egyik tanulmányában, hogy a mélyben található megfelelő minőségű kőolaj, de annak felszínre hozatalával nem biztos, hogy meg fog tudni majd küzdeni az, aki vállalja kitermelését. Sajnos, a tehetős és nemes Vajna család férfiúi ágon kihalt, kúriájuk is az elrepült évszázad áldozata lett.
