Háromszéken a földi mogyoró, vagyis a pityóka termesztése a 19. század elsÅ‘ felében alig volt ismert. Az Erdélyi Gubernium 1814-tÅ‘l több felhÃvást intézett a lakossághoz, melyben elrendelte a pityóka termesztésének szükségességét, kiváltképpen azért, mert egymás után több évig szárazság volt.
A fÅ‘kormányszék rendeleteit Ãgy közölte Háromszékkel:
"A közelebb mult 1815 esztendőbeli április 20 napján 2891 szám alatt, melynél fogva a földi mogyorónak bövebb termesztéséröl szaporitásáról készült nyomtatvány is minden jurisdictionak ki küldettetett vala, közönségesen megparancsoltatván, hogy a földi mogyorót tenyészteni mindenképpen igyekezzenek.
Ezen rendelkezésre most ujabban is visszaemlékeztetni kegyelmeteket oly parancsolat mellett, hogy ezeknek foglalatjait legfontosabban megtartván, és megtartván illendö teljesitésre is mindenféle lakosokat ösztönözni és reá venni el ne mulasszák. Hogy pedig mindezekhez annyival is inkább foganatja lehessen, ugyan a feljebb emlÃtett rendelésnek tartása szerint, kegyelmetek evégre minden faluban különös biztosokat rendeljenek kik is arra köteleztetnek, hogy a földi mogyorónak bövebb termesztésére egy bizonyos, az hol más helyen nem találtatnék a nyomásból ki szakasztandó helyen – a népet a pityókának öszvecsatolt közerÅ‘vel való termesztésére serkentsék, vezérlejék és az akadályokat elhárÃtsák... Ezeken kivül az is parancsoltatik kegyelmeteknek, hogy az emlitett földi mogyorónak, pityókának termésé-röl és annak mennyi mértéken esett vagy esendö szaporodásáról maga idejében ez Királyi Fö Tanácsot voltaképpen tudósitani szoros köteleségüknek tartsák.
Kolozsvár 18 ápr. 1819 Bánffi"
Székelyföldön a pityóka az elkövetkező években a megélhetést tette lehetővé. Termesztése egyre nagyobb területeket vett igénybe. Napjainkban a legnagyobb mennyiségben termelt mezőgazdasági terményeink egyike.
