A véget nem érÅ‘ körforgás egyik régi, mégis mindig változó állomásához érkezett. Ahogy a napok megrövidülése és az éjszakák meghosszabbodása magával hozta az üdülÅ‘helyek kiürülését és a nyaralók hazatérését, ugyanÃgy az iskola visszacsalogatta padjaiba a gyerekeket.
Hogy ez miben különbözik a tavalyi tanévkezdéstÅ‘l? A válaszon magam is sokat tűnÅ‘dtem, végül arra jutottam, hogy semmiben, ugyanakkor mindenben. Egy évvel öregebb lett mindenki, és egy lépéssel közelebb került a felnÅ‘tté váláshoz. Ahogy a fák lombjai megsárgulnak, lehullnak, egyre kopárabbá válik a táj, a diákokra hárul az a feladat, hogy pajkosságukkal és komolyságukkal szÃnt vigyenek a szürke hétköznapokba életet felfedezÅ‘ munkájukkal, döntéshozatalaikkal, tanulással. Ahogy a bölcsek mondták egykor, és azt máig is hangoztatják: a tudás hatalom. Akkor meg miért mondanál le hatalmadról? A nyár folyamán kipihenhetted az elmúlt tanév fáradalmait, erÅ‘t merÃthettél azokból a boldogan eltöltött órákból, napokból, Ãgy újra kezedbe veheted a tollat meg a könyveket, és bátran, emelt fÅ‘vel vághatsz neki a megpróbáltatásoknak. Hiszen minden tanév egy újabb próbafutam. Bármennyire is szeretnéd, nem lesznek mindig melletted szüleid, barátaid, ezért már most meg kell tanulnod állni a sarat, erre pedig a legjobb út az iskola, mert ott tanáraiddal és barátaiddal felfedezheted önmagadat és a világot.
Útravalóul csak annyit: a füzetek, a könyvek és a finom uzsonna mellett mindig legyen egy kis türelem és kitartás abban a sokat megélt, vagy éppen vadonatúj iskolatáskában.
Molnár Andrea
.jpg)
