Otthoni oktatás
A tó egyik oldalán a lányok négyszemélyes, kis házikókban, másik oldalán a fiúk szintén négyesével, kissé hátrébb pedig, kör alakú házakban a felnőttek családostul, gyerekestül. Minden felnőttnek megvan a dolga a közösségen belül: tanárként, gazdasági vezetőként, rendezőként vagy éppen szakácsként. Az ilyen közösséggé szerveződések teljesen elfogadottak Thaiföld-szerte, akárcsak az, hogy egy szülő úgy dönt, nem az állami tanügyi rendszerben taníttatja gyerekét, hanem otthon. Ez esetben egy bizottság jár ellenőrizni évente egyszer, s ha megfelelőnek találja az otthoni oktatást, és a négyéves ciklus végén is le tudja tenni vizsgáit a tanuló, megadják az érettségi diplomát. A Moradokmai-iskola is ezt a lehetőséget használja ki.
"Bangkokban jártam iskolába egészen hetedik osztályos koromig. Szerettem az iskolámat, csak a házi feladatokat utáltam, a tanárnő mindig ordibált velünk, ha nem írtunk házit. Aztán hetedik végén Gai (az iskola egyik tanára) eljött hozzánk drámaklubot tartani, és akkor tudtam meg, hogy létezik egy ilyen iskola Pathumtani mellett. Elmentem oda néhány hónapra, és nagyon tetszett. Ők beszéltek a szüleimmel, és átiratkoztam. Ez úgy működik, hogy a szüleim írnak egy papírt a minisztereknek, hogy otthoni iskolában (home school) akar­nak tanítani, aztán kötnek egy szerződést a Moradokmai-iskolával, és ők ott majd gondomat viselik. Most 11. osztályos vagyok, jövőre végzek." (Sureeporn Gig Boonyalekha 17 éves diáklány)
Thaiföldön az itthoni tizennyolc tantárgy helyett mindössze nyolcat tanítanak (thai nyelv és irodalom, angol nyelv és irodalom, tudományok, művészetek, szociális nevelés, mezőgazdaság, tradicionális zene és tánc). Tizedik osztálytól lehet szakosodni, két irány közül lehet választani: a reál (főként tudományok) és a humán (nyelvek és művészet). A lényeges különbség az, hogy a thai magániskola vagy otthoni iskola összeállíthatja saját tantervét.
"Minden tanév végén – ez nálunk február vége – eljönnek hozzánk a tanügyminisztérium emberei, és levizsgáztatják a diákjainkat, illetve megnézik a portfóliókat. A mi diákjainkat mindig kiemelik, úgy tartják, hogy színesebb egyéniségek, mint bárhol máshol Thaiföldön. S ez így is van!" (Chingchai Gai Saisin színész, színészmesterség-tanár)
Színház révén tanítanak
A Moradokmai-közösségben az egész tanterv valamilyen formában a színházi tevékenység köré szerveződik. Nincsenek konkrét órák, folyamatosan tanulnak a gyerekek, reggeltől estig, csak délután szabad három óra, amikor pihennek, kimossák ruháikat, vagy hasonló tevékenységeket végeznek. Kitaláltak minden egyes tantárgynak egy formát: a szociális nevelést megtanítják az előadások turnéi alkalmával, a történelmet szintén a turnék közben, megállva egy-egy emlékműnél, az irodalmat a darabok elemzése közben, az angolt pedig esténként a kertben. A humán vonalat választja mindenki, így a tudományokkal nem kell sokat foglalkozni. Egyszóval olyan tantervet dolgoztak ki, amelynek minden egyes részét a színház hatja át, a színház által tanítják az irodalmat, történelmet, mindent.
"Van három olyan hónap közösségünk életében, amikor folyamatosan turnézunk. Minden csapat bemutat egy előadást, és legalább kettő folyamatosan úton van. Így a három hónap alatt elmegyünk 400 thaiföldi iskolába előadásokat játszani. Ezek félórás, főként tanító darabok. Az előadásokat kb. 600 diák nézi meg egyszerre, és az iskola tíz bahtot fizet diákonként. Így 6000 baht (mintegy 600 lej) a bevétele egy előadásnak. E három hónap alatt annyi pénzünk lesz, hogy egész évre elég. Itt a gyerekek nem fizetnek tandíjat, viszont kötelezően játszanak ezekben az előadásokban, ugyanis ezek a tanítási módszereink részei is." (Suchada Jib Butngam gazdasági vezető, turnészervező)
Házépítők, rizstermesztők
A mezőgazdaság tantárgy részeként a fiúk házépítést tanulnak, a lányok rizstermelést. Ezeket folyamatosan gyakorolják, hisz ők maguk építik házaikat (agyagházak egyszerű ajtóval, ablakkal), és termesztik a napi betevőt, a rizst. Mivel az évi átlaghőmérséklet 28 Celsius-fok, nincs szükség fűtésre, meleg vízre, a rengeteg gyümölcs és a rizs miatt ételre is alig. Az első benyomás erről az lehet: lehetetlenség ilyen körülmények között úgy megtanítani mindent, hogy közben iskolapadok sincsenek, se tábla, se folyosó. Pedig szemmel látható: egy tizennégy éves fiatal sokkal szabadabb, kreatívabb, több hangszeren játszik, és jobban mozog, mint az otthoni hasonló életkorúak.
"Itt a jogok és a szokások is teljesen mások, mint Európában. Az Európai Unióban a csapon is az emberi jogok folynak. Például egy tizenöt éves görög fiatalnak jogában áll csókolózni egy tizennégy éves német lánnyal, akár a szülők előtt is. Sőt, jogukban áll szeretkezni a fürdőszobában, ha épp ahhoz van kedvük, a szülők nem foglalkoznak ezzel. Thaiföldön mások a szokások, nem ennyire paragrafusok szerint élnek, sokkal inkább a tisztelet és az erkölcsösség a fontos. Itt tilos a kiskorúaknak a szülők előtt bármilyen testi kapcsolatot létesíteniük, ami a fiataloknak természetes a szülők iránt érzett hálájukból és tiszteletükből adódóan. De, persze, ez sem tart majd örökké, egyre nagyobb trend Amerikára hasonlítani..." (Pobchan Leela­sast­suntorn angoltanár, pályázati felelős)
Thaiföldet – habár Ázsia egyik leggyorsabban fejlődő országa – nem a jólét jellemzi, viszont az állam áldoz a művészeti oktatásra és a fiatalok kulturális nevelésére, a tanintézményeknek külön költségvetés áll rendelkezésükre a színházi szolgáltatásokra. Ezt használja a Moradokmai-iskola is.
"A fiatalok, akik itt vannak, évente kétszer mehetnek haza két hétre, viszont a szülők eljöhetnek a közösséghez bármikor, és annyit ülnek, amennyit csak akarnak. A diákok úgyis foglaltak egész nap. Ez azért működik így, mert így ellenőrizhető a diák, hogy biztosan nem esik vissza. Ez a rendszer azért működik jól, mert néha a szülőt is kell ellenőrizni, és a gyermeket is (cigaretta, italozás stb.), itt a közösségben pedig ez könnyedén megtehető. Azért szükséges a folyamatos együttélés, mert minden helyzetet fel lehet használni a tanításra és a tanulásra. Ez a folyamatos együttlét teszi lehetővé a gyors és lényeges fejlődést." (Chandruang Chang Janaprakal, a közösség vezetője, guruja)
Ebből az iskolából főként a művészeti egyetemekre mennek a diákok. Ázsiának ezen a részén művészet szempontjából az indiai Kalkutta a legkiemelkedőbb egyetemi központ, illetve a Kalkutta melletti San­tiniketan egyetemi város, ahol szintén nincsenek osztálytermek, a természetben, a fák között sétálva tanítják a zenét, irodalmat és színházat. Kalkutta és Santiniketan mellett Mumbayban, Új-Delhiben és Bangkokban járnak egyetemre a Moradokmai iskola végzett diákjai.
Bartha Lóránd