A magyar hadvezetés már szeptember első napjaiban felvázolta az észak-erdélyi bevonulás forgatókönyvét, amely szerint a légvonalban a majdnem 400 kilométer mély terület megszállását szeptember 13-ig be kell fejezni. Miután a rossz útviszonyok, a gyakori torlódás és az elmaradó utánpótlás miatt félő volt, hogy a magyar csapatok nem tudják a bevonulást a kellő időre végrehajtani, Székelyföld déli részének megszállására a Dálnoki Miklós Béla lovassági tábornok vezette gyorshadtestet küldték előre, melynek lovas és gépkocsizó dandárjai szeptember 12-én érték el megyénket. Erdővidékre Székely­udvarhelyről a Vargyas–Olasztelek–Barót–Nagybacon útvonalon érkeztek, onnan 13-án Mikó­újfaluba, majd az Olt völgyén végighaladva jutottak el Sepsiszentgyörgyre, ahonnan kisebb egységek a környező falvak megszállására indultak.
A honvédcsapatok egy másik része 12-én felszabadítva Csíkszeredát, másnap a Nyer­gestetőn áthaladva érkezett Kézdivásárhelyre, ahonnan Kovászna, Zágon, Maksa és az Ojtozi-szoros irányába vette útját.
A sepsiszentgyörgyi bevonulás emlékeit már bemutattam a Bevonulás Sepsiszent­györgyre – 1940 című, tavaly megjelent kötetben. Az alábbiakban válogatást közlök abból a kép- és dokumentumanyagból, mely tovább bővítve, a háromszéki bevonulás történetét elevenítené fel.
Az olvasók segítségét kérném: amennyiben tudomásuk van lappangó képi vagy írásos anyag létéről, szíveskedjenek akár a szerkesztőség címére, akár nekem ezeket eljuttatni a felhasz­nálás utáni azonnali visszaküldés kötelezettsége mellett. Amennyiben pedig olyan idős rokonaik, ismerőseik vannak, akik mesélni tudnak az egyes helységekbe való bevonulás lezajlásáról, kérem, jegyezzék le emlékeiket, vagy értesítsenek, hogy magam beszélgethessek el velük. Ezáltal tovább gazdagíthatnánk önismeretünket, és történelmünk egy fontos szeletét bővítve menthetnénk át az utókor számára. Posta­címem: József Álmos, 520023 Sepsiszent­györgy, Gödri Ferenc utca 19/5/D/3., telefon: 0745 709 930, e-mail: almosj@yahoo.com.