A falu első, 1648-ban név szerint említett iskolamestere Szárazajtai Gergely volt. 1668-tól Kánai József lett a mester, aki után a 17. század végéig szám szerint még tizenegyen tanították a betűvetést. Széplaki Mihály idejében, 1704. április 14-én porig égett a falu. A lakosság java része az ellenség elől Moldvába menekült.
Az iskolamester vagy odaveszett, vagy nem tért vissza, mert az egyház 1710-ben Léczfalvi Bálintot hívta meg tanítónak. Őt hamarosan Szotyori Mihály váltotta fel. Utódai: Gidófalvi András, Dálnoki József, 1726-tól aldobolyi Fülöp Miklós. Az első adat az új mesteri lak építéséről 1738-ból való. "Került pedig az igen szép mesteri ház zsúpozással együtt 30 ft. 85 dénárba." Közel száz évig állt ez az épület. Átépítésére pákéi Jánó Ádám iskolamester ideje alatt, 1833-ban került sor. Utódja, Jánó János 1847-ben kezdte meg tevékenységét. Húsz éven át tanított a faluban. Tanítóskodása idejére esett Tatrangi Sándorés neje, Benke Julianna "alapítvány tétele". 1857-ben végrendeletileg iskolafejlesztésre 12 ezer cs. kir. húszast hagyományoztak a református egyházra. A házaspár kikötése az volt, hogy az alapítvány kamataiból a fiúnövendékek számára külön tanítói állást létesítsenek. Tették ezt abból a meggondolásból, hogy "legyen tehát szülőföldemen – hová elődöm alig egy kerek százada, hogy lábát betevé – itt, Uzonban reformált egyházunk kebelében, az eddig is fennállott elemi iskolán kívül egy szépen virágzó népiskola, melynek emlőiről a népes közönségnek minden rangkülönbség nélküli fiúgyermekei ivadékról ivadékra, századokon keresztül szívhassák a romlatlan vallásosságnak, szeplőtlen erkölcsnek és forró honszeretetnek boldogító tápnedvét" – fogalmazta meg Tatrangi Sándor. A házaspár 1862-ben az iskolaalapba végrendeletileg egy beltelket és 27 hold földet ajándékozott. Ezzel egy iskolaépület és egy második tanítói állás létesítésének alapját akarták megteremteni. A végrendeletben hátrahagyták, hogy ha felépül az új intézmény, "örök időkre" Tatrangi nevet viselje. A Tatrangi házaspár által megálmodott fiúiskola 1865-ben a községháza épületében kezdte el működését, amihez a református egyház évi 60 Ft járulékot szavazott meg. Első tanítója Mátyás Károly volt. Tatrangi Sándor és neje, Benke Julianna, "ha nem éppen egy órában, de ugyanazon napon",1875. május 1-jén elhunyt. Az egyházbirtokába vehette a felajánlott fekvő vagyonokat. Ezzel időszerűvé vált az "alkalmas, a kor kívánalmainak megfelelő iskola" létrehozása, amelyet a templom tőszomszédságában erre a célra gróf Mikes János adományozott telekre építettek fel. Az iskolaépület, amely négy tantermet, egy tanítói, egy szolgálati lakást és magtárhelyiséget foglalt magában, 1876–1877 között készült el. Az építkezésekhez az egyház 1000, a község 1300 Ft-tal járult hozzá. A Tatrangi-végrendelet értelmében 1879-től betöltötték a harmadik (igazgató) tanítói állást is. Ettől kezdve "az iskolának megvolt minden szükséges taneszköze, faiskolája, iskolakertje, felszerelt tornaterme. Itt már a formatív gyakorlati oktatás történt, nemhiába ismerték el az esperesi vizitációk alkalmával hátrahagyott jegyzőkönyvekben az oktatás magas szintjét, a máig ható közösségi összefogás eredményét". Uzon iskolája a kommunizmus éveiben nem viselhette a Tatrangi nevet. Ezt – a község lakóinak kezdeményezésére – 1990 tavaszán kapta vissza. Az alapítványozó házaspár emlékét az iskola falára helyezett márványtáblán örökítették meg.
