(II.) Rákóczi György, Erdély nagyságos fejedelme uralkodása idején, az Úr 1649. esztendejében építette magának ezt a házat Hadnagy István. Dicsőség Istennek – ez a magyarra fordított felirata a Székely Nemzeti Múzeum legújabb, a kőtárat múlt héttől gazdagító tárgyának. Az értékes leletnél csak rátalálásának körülménye érdekesebb.
Más ügyben bóklászva Dálnokon, Vargha Mihály múzeumigazgató a helybeli Hadnagy Istvánhoz kopogott be, aki behívta műhelyébe is. Gyalupad, kupac forgács – mögötte a falnak támasztva egy kő. Szabálytalan trapéz alakú, lapos, helybeli homokkőből faragott, sima felületén ötsoros, sok rövidítést és betűösszevonást tartalmazó latin nyelvű felirat – persze hogy felkelti a múzeum vezetőjének érdeklődését. Kiderül, a házigazda odaadná a múzeumnak, csak senkit nem ismer az intézményből. Ennél több nem kellett, másnap az autó ment a kő után: Hadnagy István a Székely Nemzeti Múzeumnak adományozta.
A kő, mint felirata is mutatja, a Hadnagy család 17. századi kúriájának építését örökítette meg – ismerteti Bordi Zsigmond Loránd régész, aki történelmi hátterének felderítésével próbálkozik. A több mint három és fél százada épült kúriát 1908 körül lebontották, arról, hogyan nézhetett ki, semmilyen adat nem lelhető. Helyére a 20. század elején építette fel Hadnagy Gyula a ma is álló, L alaprajzú, historizáló tornyokkal tagolt homlokzatú épületet, talán felhasználva a korábbi kúria épületanyagát is. A feliratos követ az új ház délnyugati tornyába építtette be, ahol – fényképek alapján – 2005 tavaszán még látható volt. Az épület eladása miatt bontották ki helyéről, és került az adományozóhoz – ennyi a kő története. A régész egyúttal a család történetének is utánanézett. A kúriaépítő Hadnagy István neve nem szerepel az általa áttanulmányozott 17. századi forrásokban, a család régi, máig létező, dálnoki eredetű nemesi család volt. Nagyapját, Balázst 1602-ben említik források, apja, János neve két székely katonai összeírásban is szerepelt, az 1614-esben és az 1635-ösben.
