Egy nemzeti kisebbség politikai mozgásterét sok tényező szabhatja meg, s ahogy ezek változnak, nőhet vagy csökkenhet az illető népközösség mozgásszabadsága. Az erdélyi magyarságé most éppen növekvőben, mivel a kilencvenes évek elején kialakult helyzete alapvetően módosulhat.
A belső többszínűség gyarapodása és az anyaországi fokozott felelősségvállalás, egy védhatalmi státussal fellépő, teljes értékű állami támogatást nyújtó erő megjelenése ugyanis eddig nem tapasztalt lényeges változásnak számít. Merőben új alaphelyzet van kialakulóban, mely a korábbi, korlátozott eredményeket hozó konstelláció meghaladásának reményével kecsegtet.
Eddigi állapota nagyfokú alkalmazkodást, önalárendelést kényszerített ki még a többségi előítéletek iránt is a kisebbségi elitből, az erdélyi magyarság ugyanis csak önmagára számíthatott az adott körülmények közt, és ezért nagyobb ívű stratégiai céljait úgymond zárójelbe kellett tennie, hogy a megtűrtségnél valamivel többet érjen el. A magyar állam európai integrációs igyekezetében, s hogy lépést tarthasson szomszédaival, esetleg megelőzze őket az észak-atlanti csatlakozásban, oly sietve kötötte meg barátsági szerződéseit a régió országaival, hogy azok a gyakorlati társadalomépítésben vajmi keveset segíthettek a rendszerváltás után emberi igényeket megfogalmazó, eltiportságukból eszmélő határon túli közösségeknek. Mint ismeretes, utóbb Románia csatlakozását sem sikerült kiaknázni e célból.
Ami azonban ma történik, teljesebb körű kollektív emancipációra, az önrendelkezés autonóm formái kialakítására teremt lehetőséget, ezt pedig meg kellene ragadni.
Lévén a legfontosabb változás két évtized múltán, minden egyebet ezzel összevetve kell megítélni. Belső, erdélyi vitáinkban a pártpluralizmus megjelenése sok rossz vért szült. Holott kézenfekvő, hogy pontosan mozgásszabadságunk kiaknázásához teremt eddig nem ismert eszközöket, az alternatívák mögé valódi erőket csoportosít, egy kétpólusú politikai struktúrában tárgyalóképességünket fokozza, és közelebb vihet a saját társadalomépítés áhított céljához, a belső önrendelkezés kiteljesítéséhez.
Versenyen innen és versenyen túl, az erdélyi magyar pártok egymás általi kölcsönös elismerését és ezzel együtt a közös stratégiai célokat szavatoló egyeztető fórum megalkotását lehet késleltetni, mint tapasztaljuk, szabotálni is, de úgy vélem, újabb történelmi mulasztás vétkét követi el, aki ezt teszi.
