Imecsfalva, az oklevelekben viszonylag későn, először 1561-ben jegyzett falu Benkő József szerint az első tanyát verő telepestől, Imecstől kapta a nevét.
Az albisi Csomós család Báthory Zsigmondtól kapott itt részbirtokokat, melyek később a Cserey család tulajdonába kerültek. A Cserey-kúria kissé átalakított, árkádos-tornácos épülete a XVIII. századból való, azonban a századforduló környékén kiadott képeslap szerint a "Nagyajtai ősi Cserey-udvarház Imecsfalván 1613-ban épült". A falu és a kúria neve több mint százharminc évvel ezelőtt került be a köztudatba. Attól kezdve vált országosan is ismertté a Cserey-udvarház, amikor úrasszonya, Cserey Jánosné Zathureczky Emília 1875 nyarán a család ékszereiből, okmányaiból, bécsi porcelánokból, fa- és vastárgyakból, fia nevelőjétől, Vasady Gyulától vásárolt érem- és természettudományi gyűjteményből múzeumot rendezett be. A kúria mögötti kerti lakban létrehozott kiállítás híre hamar elterjedt. A vendégkönyv tanúsága szerint már az első két hónapban kereken hatvan látogatója volt. Többek között megtekintette Sepsiszentgyörgyről Szentiványi Gyula, Háromszék vármegye főispánja, Tuzson János, a nyergestetői csata hőse, az aradi vértanú Damjanich János özvegye, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók tagjai, akik közül Jedlik Ányost, a dinamóelv feltalálóját, Irinyi Jánost, a gyufa tökéletesítőjét, Entz Gézát, a jeles zoológust, Borbás Vince botanikust, Csató János ornitológust, Orbán Balázst, A Székelyföld leírása szerzőjét említjük meg.
Csereyné eleinte azt tervezte, hogy egyre gyarapodó gyűjteményét Kolozsvárra szállíttatja, és az Erdélyi Múzeumban Háromszéki Cserey-gyűjtemény névvel külön teremben helyezteti el. Cserey Jánosnét az egyre növekvő érdeklődés tervének megváltoztatására késztette. 1876 januárjától a gyűjtemény felvette a Cserey Múzeum nevet, és tulajdonosa Vasady Gyulával együtt arra törekedett, hogy a gyarapodó gyűjteménnyel megalapozza a létesítendő háromszéki múzeumot. Az alapító szándéka az volt, hogy a múzeum ne csak Háromszék, hanem az egész Székelyföld történelmi és kultúrkincsének tárháza legyen. Ebben a szellemben szerkesztették meg 1877. március 10-én az alapítólevelet is, azzal a feltétellel, hogy a létesülő múzeum első vezetője Vasady Gyula legyen, s mint a 3. pontban leszögezték, "az intézet a Székely Nemzeti Múzeum nevet viselje", és "az összes székelység közönség közvagyonát" képezze.
A Cserey Múzeum anyagának Sepsiszentgyörgy adott helyet. A hivatalos átvétel 1879. szeptember 15-én történt meg. A gyűjteményt a Székely Mikó Kollégium egyik épületében, az úgynevezett Béldi-ház emeletének termeiben (1892-ben bontották le) rendezték be. Ettől kezdve már mint Székely Nemzeti Múzeum volt ismert országszerte.
Cserey Jánosné Zathureczky Emília 1824. november 21-én született Olaszteleken. Családja 1817-ben telepedett át Turóc vármegyéből Székelyföldre. Apja, alsózaturcsai Zathureczky István megyei táblabíró, iurum inspector, gróf Haller Lászlónak, Erdély katonai parancsnokának tanácsosa volt. Tekintélyes birtokokat szerzett Olaszteleken és Baróton. Anyja, tasnádi Nagy Julianna tizenkét gyermeknek adott életet. Emília a gyermekek sorában a negyedik, de az első lány volt a családban. Nevelésére és taníttatására német nevelőnőt fogadtak. Rendkívül fogékony volt, széles műveltségre tett szert. Leendő férjével, nagyajtai Cserey Jánossal egy sepsiszentgyörgyi farsangi bálon ismerkedett össze. 1842. október 2-án ment hozzá, és költözött fiatalasszonyként Imecsfalvára. Férje az orbai református egyházmegye főgondnoka volt. Hirtelen hunyt el 1875-ben, ötvennyolcadik éves korában. Hat gyermekük született. Közülük Gizella (1848–1850) két-, István (1849–1860) tizenegy, Mihály (1865–1872) hétévesen hunyt el. Balázs (1844–1869), a negyedéves jogász mindössze huszonöt évet élt. Öccse, Gyula (1857–1883) "egy végzetes adott becsületszó következtében amerikai párbaj miatt" huszonhat évesen vetett véget életének. Az édesanyát egyetlen gyermeke sem élte túl. Ákos (szül. 1856), ki legtovább élt, anyja halála előtt két héttel, 1905. október 23-án hunyt el.
Szerettei, férje és gyermekei elvesztése súlyos csapás volt számára, de fájdalmát palástolni tudta, és teljes életét "a közjó szolgálatában" a székely társadalom javának szentelte. A múzeumalapítás mellett a sepsiszentgyörgyi Jótékonycélú Nőegylet alapítója és 25 éven át elnöknője, 1879 márciusától haláláig a kézdivásárhelyi Jótékony Nőegyesület alapító elnöke volt. Ezeken kívül az "egyik megteremtő munkása" a kézdivásárhelyi Polgári Leányiskolának, alapító és tevékeny tagja a Kézdivásárhelyen működő Erzsébet Árvaleánynevelő Intézetnek, a Stefánia menháznak és a Rudolf-kórháznak.
Harminc év özvegység után, kevéssel azután, hogy fiát, Ákost és az életben maradt unokái közül dr. Cserey Mihályt is elveszítette, 1905. november 4-én, 82 éves korában hunyt el Imecsfalván. A kézdivásárhelyi református temetőben helyezték örök nyugalomra.
Felolvasó-társaság Sepsiszentgyörgyön. Az újonnan alakult társaság célja, hogy "minden két hétben népszerű nyelven írt felolvasásokat" tartson, melyek "fűszerezve lesznek szavalatokkal, kardalokkal, s talán hébe-hóba egy kis táncvigalommal is." Az első felolvasásra a sajtóban megjelentetett meghívó szerint 1877. január 25-én került sor.
Nemere, VII. évf. (1877. jan. 17.) 5. sz.
A Sepsiszentgyörgyi Műkedvelő Társulat 1877. január 23-án tartotta alakuló ülését. Elnöknek Császár Bálint polgármestert, rendezőnek és titkárnak Pálffy Danit választották.
Nemere, VII. évf. (1877. jan. 27.) 8. sz.
Demeter Lajos–Kisgyörgy Tamás készülő, Életem, Háromszék – Boldog békeidők című kötetéből
