A kérdés mindig felmerül, valahányszor a madarak tartása kerül szóba. A téma sok vitát indított már, egyesek úgy gondolják, a szobamadarak tartása nem más, mint rabságba zárás, mert a szabadság joga minden élőlényt megillet.
A valóságban más a helyzet. És hogy tévedés ne essék, a vadmadarak kalitkába zárása valóban rabságot jelent. Ezt törvény is tiltja, s kizárólag csak engedéllyel rendelkező madártani intézmények tarthatnak, gondozhatnak sérült vagy árva madarakat.
Most azonban a díszmadarakról van szó. Ezeket sok-sok generáción keresztül kalitkában tenyésztik, így az ember által biztosított környezeti feltételek számukra természetesek. A madarak jól érzik magukat a kalitkában, életfunkcióik normálisak, táplálkoznak, énekelnek, ha kiengedik a kalitkából a szobába, később oda visszatérnek. Egyszóval: biztonságban érzik magukat. Ezért ha párban vannak, fészket építenek, tojást raknak, fiókát nevelnek. Ha netalán véletlenül valamelyik madár kirepül az ablakon, vagy valaki visszaadja ,,szabadságát", azaz útjára engedi, legtöbbször pusztulás a sorsa. Ugyanis a díszmadárnak a hirtelen jött nagy szabadság stresszt okoz, nem képes tájékozódni, nem tudja a táplálékát megkeresni, így hamarosan éhen hal, vagy a ragadozók prédájává válik. Szerencsésebb esetben a gazdi megfogja, vagy berepül egy nyitott ablakon, és új gazdára talál.
A szobamadarak nagy része megelégszik a naponta egyszeri etetéssel, itatással. A pintyfélék nem igénylik a fokozott figyelmet, ellentétben a papagájokkal, melyek, ha egyedül tartják őket, fajtársuknak nézik az embert.
Minden esetben fontos a higiénia, hiszen egy gondozott madárkalitka a szoba dísze is lehet.
