Kommandói ember hozza a hírt: a kidőlt bükkfák az idén igencsak gazdagon ,,termik" a késői (téli) laskagombát (Pleurotus ostreatus). Most, november elején — mondják — még korai a télre gondolni, jóllehet a szeszélyes időjárás akár korábban is előteremti. Van még őszi gomba, hála a gondoskodó esőnek és a fel-felragyogó, meleget hozó napsütésnek. Nem korai hát a téli gombavilágról írni?
Az őszt a téllel máris összekapcsolja néhány gombafaj, hadd szóljunk róluk. Íme, mint a neve is tanúsítja, tájainkon sem ritka a fagyálló csigagomba (Hygrophorus hypothejus), de a nagyon gyakori és kedvelt gyűrűs tuskógomba (gebe, Armillaria mellea), sőt, a húsos, illatos szürke tölcsérgomba (Clitocybe nebularis) még állja a hajnali lehűlést.
Az igazi ,,kemény legények", a faggyal is dacolók azonban a késői, mezőn előforduló ördögszekér-laskagomba (Pleurotus eryngii), a késői (téli) laskagomba (Pleurotus ostreatus) és a téli fülőke (Flammulina velutipes), mindhárom ehető. A nagyon alacsony téli hőmérséklet ugyan megfagyaszthatja ezeket a gombákat, de nem árt fogyaszthatóságuknak (mi magunk is teszünk el a mélyhűtőbe gombát).
