Az elhatározás olyan pillanatban született, amikor kiderült, éppen hét évtizede, hogy a Mezőségről Köpecre származott népoktató meghonosította, és évtizedeken át szokássá gyökerezett a bányászfaluban a szüreti mulatság. Nem akármilyen, hanem szövegkönyv szerinti. E kedvelt népszokást felelevenítették, s ez alkalommal emléket állítottak Nagy István tanító úrnak is.

— Romeo Titi Smîntînă, aki anyai ágon tősgyökeres köpeci, azzal a javaslattal állt elém, hogy állítsunk kopjafát a tanító bácsi emlékére — közölte Páll István, aki Köpec egyik képviselője a Barót városi tanácsban. — Igent mondtunk, s a városi tanács is azonnal lépett. Szerencsés egybeesés, mert a fiatalok már megtartották a szüreti bált, s az idős korosztály is előkészítette szüreti mulatságát. Erre a napra terveztük az emlékkopja állítását is.

— Lelki megelégedéssel mondom — folytatta Páll István felesége —, ilyen szép ünnepség rég nem volt. Köpec népe megmutatta, hogy nem halt ki a régi összefogás, fenn akarja tartani a hagyományt. Páratlan közösségi munkával készítettük elő az ünnepséget, a kínálmációt. Kilencvenhárman öltöztünk székely viseletbe, szekerekkel, lovakkal vonultunk fel.

E sorok írója nemcsak hogy ismerte, kutatta és megírta, hanem egykor részese is volt az erdővidéki falu pezsgő műkedvelő mozgalmának. A tágas iskolaudvar valósággal kínálja magát, hogy Köpec más jeles népoktatói emlékkopjáinak helyet adjon: Gáspár István és fia, Gáspár József, Benedek Árpád — és a névsor nem teljes.

A fémplakettel ellátott emlékkopját a helyi iskola, az egykori Hoffmann-kúria udvarán állították fel. Ez is helybeli faragómester, Csíki Imre munkája. Oda helyezték el a kegyelet virágait az ünneplők. Nagy Istvánról, tevékenységéről, tanítói példamutatásáról a névrokon Nagy István, Barót város polgármestere beszélt a szépszámú közönség előtt. Jelen volt Demeter János, a megyei tanács elnöke és Márton Árpád parlamenti képviselő. Áldást mondott nt. Nagy Károly helybeli lelkipásztor, az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese. Id. Józsa Vilmos veretes alkalmi írását a tanító Nagy Istvánról, a szüreti hagyományról Bocz Emese olvasta fel.

Az esemény kapcsán keresett fel szerkesztőségünkben Nagy István Sepsiszentgyörgyön élő lánya, dr. Gyerő Dávidné Nagy Melinda:

— Másodszor volt alkalmam ennyi kedves köpeci falusfelemet látni — mondta meghatódottan —, jó apám temetésén és most, az emlékkopja mellett. Könnyeim nem engedték, hogy ott szóljak, ott köszönjem meg az apám emlékéhez való ragaszkodást. Úgy szerette Köpecet, a vidéket, mint valaha szülőföldjét. Jólesett látni a tanítványok, idősek és fiatalok, egykori és mai csőszlegények és csőszleányok emlékező seregét. Ismét köpecinek éreztem magam, s büszkének, akárcsak ők, művelődési hagyományaikra.