Bereck és Kézdimartonos között az előző években az út új aszfaltköpenyt kapott. A majdnem kilencszáz lakosú települést átszelő főút is. Ennek folytatásaként fejezte be nemrég a kézdimartonosi borvíz útjának megépítésére kiírt versenypályázaton nyertes, beszédes nevű bákói cég – Trans Carpaţi –, így keskeny, de sima, jó minőségű aszfalton vágunk neki az elég hosszú és elég meredek útnak a kénes, gyógyvizes Martonosi Gyógyfürdő – másik nevén Büdösfürdő – felé.
Az útról, egyelőre jó szavakból ennyit, mert engem maga a gyógyfürdő érdekel. A borvíz útját, bár sok-sok, a szép terv hitelét rontó, kákán csomót kereső bírálatról tudok, én viszont kezdettől fogva látatlanban is "borvízútpárti" vagyok, és most a helyszínen akarnám a véleményem igazolását vagy ennek a cáfolatát látni.
Ez, a Kárpátok oldalának nekiiramodó aszfaltút valóban fontos, alapvető feltétele annak, hogy a mai modern járművekkel a gyógyfürdőt meg lehessen közelíteni. Az egykori erdei út csak szekérrel vagy gyalog volt járható. Ez különösen olyan személyek számára, akik éppen mozgásszervi reumás betegségeiket akarják itt kúrálni, nem a legjobb ajánlólevél. Útközben Kocsis Benedek falufelelős azt is mutatja, hogy melyik transzformátorállomástól ágazik le a büdöskúti kénes forráshoz az áram. Ez számomra újabb információ: villanyáram is van a fürdőtelepen. (XXI. század! – szerk. megj.)
Másfél kilométer után jókora nagyságú, enyhén lejtő füves tisztásra érkezünk. Az aszfaltútnak itt vége szakad. Arrébb már csak a medvék, vaddisznók "utaznak" ilyenkor, ősszel a lenti kukoricatáblák, pityókaföldek vagy – a mackók esetében – a gyümölcsösök felé, ahol lehasogatják a fák ágait, de ha alkalmuk van rá, megszorongatják a juhokat, benéznek a nyúlpajtákba is, szétverik a méhkaptárokat, a vaddisznók pedig giliszták, gyökerek, kukacok után kutakodva tönkreteszik az erdei puszták gyepét.
No, de most ez nem témánk. Lássuk, hova vezet A borvíz útja, a kényelmes és biztató erdei úti kocsikázás után.
Lenn, a gödörben, ahol a Büdösfürdő található, nem részesít túlságosan korszerű és civilizált fogadtatásban a toldott-foldott régi épület. Ami bíztató, az a szép szál fenyőkből álló erdőbojt, amely a szeptemberi kánikulában kellemesen árnyékol és hűsít. A fenyőfákra mintegy felfüggesztve kis kempingházak sorjáznak. Cölöpépítményeknek, vadlesnek is vélhetőek, de ezen a medvés helyen biztonságot is sugallnak, és egyébként is romantikusak, vonzóak lehetnek különösen a gyermekek, fiatalok számára. Biztató még a bő hozamú édesvizű forrás is, amely csatornán surran nagy sebességgel egy tavacskába, és hogy az élmény teljes legyen: az átlátszó vízben a mederfenéken félujjnyi szivárványos pisztrángok cikáznak.
A fürdőgondnok, Bíró István a férfikor legszebb szakaszában lévő fiatalember. Ő a "karbantartó" – mondja. Nevezzük inkább "gondnoknak" a beosztást – replikázok én, mert ha karbantartóról írok, ez reklámízű, s a szépnem képviselői még félreolvassák a szöveget, s tömegesen érkeznek ide kezelésre.
Nevetünk. A gondnoknak ideje van, mert csak mi vagyunk a vendégei. Délutánra vár ugyan valakiket, ha már – úgy emlékszem – Brassóból eljönnek eddig, akkor nem mondhatja, hogy szeptember van: záróra. Talán ebből is kitetszik, hogy a vendégfogadás itt családias, ha gyógyulni, kirándulni jön valaki, szól a faluban a gondnoknak, ha éppen otthon van, és nem a gyógyfürdőnél tesz-vesz, mert itt mindig akad tennivaló. Most is az üresjáratú időben "kutyafej köveket" gyűjt a csermely medréből. A házalap betonjába. Tanulok tőle egy újabb tájnyelvi szót: "málékő" – mondja. Lágy, a fagytól szétesik. Ettől málé, mint a puliszka székelyes-csángós neve. Ne keressük tehát benne a mállik igét, pedig könnyen málló, görgeteg homokkőről van szó.
Bíró István bemutatja a sok-sok jóindulattal "kezelőközpontnak" nevezhető, eléggé legatyásodott épületet. A fürdővizet melegítő elektromos bojler az egyedüli modern valami az épületben. A kádak kopottak, a falak elnyűttek. A tetőfödém szedett-vedett. Egy rozzant budi van valahol fenn, a tisztásszéli bokrok között.
Az a helyzet állt elő, hogy a Martonosi Gyógyfürdőhöz modern út vezet, a másik alapfeltétel, a villanyhálózati vonal is adott. Ezek cél- és végpontjához kellene most egy modern fürdőközpont, amelynek a létrehozása messzire meghaladja a berecki polgármesteri hivatal költségvetési képességeit.
Valahogy úgy áll a dolog, hogy a Büdösfürdőhöz jobban passzolt az egykori, szinte járhatatlan erdei út, mint a mostani. Újabb pályázati lehetőséget kellene tehát felhajtani, mert a gyógyfürdő híre-neve országos kisugárzású. Még Galacról is ide járnak, főleg a mozgásszervi reumás betegségek tüneti kezelésére, a gyógyfürdő segít a perifériás idegrendszeri zavarok gyógyításában, a gyulladás utáni állapotok, a nőgyógyászati bajok, az ekcémák, a pikkelysömör (psoriasis) kúrálásában. Ivókúrában a gyomorsavtermelést szünteti, csökkenti a vércukorszintet, enyhíti a puffadásokat.
A felső-háromszéki rokoni és baráti kör révén, különösen miután a Martonosi Gyógyfürdőnek járható útja van, az anyaországi haza- vagy ide látogatók kedvenc helye lehet. Kikapcsolódásra igen alkalmas. A fürdőépület fölötti tisztáson az édesvizű, nagy hozamú forrás révén könnyen kialakítható medence vagy pisztrángos tó.
Summa summarum: a Martonosi Gyógyfürdő akkor élheti a maga gyógyászati világát, hasznosíthatja az évszázados népi tapasztalatokra és a tudományos elemzésekre alapozott gyógymódokat, ha megyei, országos segítséggel a tulajdonképpeni kezelőközpont fejlesztését is befejezik.
Amint ez észrevehető, szándékosan kerülöm a kénhidrogénes forrásokra, mofettákra Székelyföldön általánosan használt "büdös" szót – Büdöshegy, Büdösfürdő, Büdöskút –, mert ezeknek más tájakon más az akusztikája. Ezért írom nagybetűvel a Martonosi Gyógyfürdő nevet, de a Büdösfürdőnél még a Gangos-hegy neve vagy a Verőfény is jobban hangzanék.
Aki a rusztikumot szereti, annak mostani állapotában is használható a fürdő, de igazi gyógyászati szerepét akkor töltheti be a Gangos-hegy alján, a Verőfény hegyoldala fölött, ha a kabát ujjához, gallérjához, a gombokhoz odaillesztenék és odavarrnák magát a kabátot is.
Pillanatnyilag Martonoson a szó szoros értelmében is megvan A borvíz útja. Most már meg kellene építeni a megállóját és az állomását is.
