A mitológiai alak valóságos erőművész volt, pontosabban az Erő Istene. Testmagassága 196 cm, testsúlya 147 kg. Életereje emberfölötti, öregedéstől mentes. Gyakorlatilag fáradhatatlan volt, mivel teste nem termelt tejsavat. Bár csatában megsebesülhetett, nem tudott meghalni hagyományos módon, és gyors öngyógyító képességgel rendelkezett.
Csak egy olyan mértékű sérülés ölhette volna meg, mely teljesen elhamvasztja őt, vagy megsemmisíti teste molekuláinak jelentős részét. Ilyen esetekben Zeusz vagy egy másik isten még mindig képes volt feltámasztani. Nos, semmiképpen sem egy Herkulesnél gyengébb emberi alakra lenne szükség ahhoz, hogy nagy gyorsasággal újjá varázsolja abból a romos állapotából Málnásfürdőt, amilyenben mi találtuk közvetlen visszavásárlása után tett látogatásunk idején.
Írott betű, rajz és fotográfia
Ezeknél jobban semmi sem tudná bizonyítani, hogy Málnásfürdő a múlt század fordulóján virágzó gyógyhely volt, ipara pedig hasznot hajtó. Újságolják, hogy "beszüntették a több mint másfél száz esztendeje működő szénsavpalackozó üzemet". Az új tulajnak, úgy lehet, könnyebb, jövedelmezőbb mesterséges szén-dioxiddal impregnálnia az itt palackozott ásványvizet. A köznépi vagyont képező gázkutak, a XIX. század végéről származó eredeti palackozógépek (ipartörténeti emlékek) annak a kezére kerültek, aki megyénknek ezt a kincsét csak a jövedelemszerzés végett kaparintotta meg. Nem lehet elhallgatni azonban azt sem: hibásak azok a részvényesek is, akik eladták a víz- és szénsavpalackozót. Mi most is akkor ébredtünk fel, amikor az istenien öreg gépsor ebek prédájává lesz? Merthogy milyen volt a valamikori Málnásfürdő, azt valóban csak az írott betű, a rajz és a korabeli fotográfia tanúsítja. Nos, ezeknek oroszlánrészét rakta ki szobájának asztalára Sala János, akinek édesapja az egykori helybeli szénsavgyár tulajdonosa, később a fürdőtelep mindenese, gépésze, értékeink, érdekességeinek mindentudója volt. Barátunk is az édesapja nyomdokaiban jár, őrzi a könnyen a pusztulás sorsára kerülhető dokumentációt.
Fürdőreneszánsz türelemmel
Kasléder József, Málnás község polgármestere győzelemként könyveli el, hogy a történelem fintoraként a megyei tanáccsal közösen sikerült visszavásárolni a fürdőtelepet, azt az egykori közösségi vagyont, mely az államosítás révén kialakuló helyzetelőny miatt méltatlan kezekbe került. Nem lehet azonnal újjáépítéssel kezdeni a fürdőfelújítást, mert 2012 májusáig még ki kell fizetni az eladónak 90 000 eurót. Hogy a helyzet így alakult, ellene már semmit sem lehet tenni, mert már senkit sem lehet felelősségre vonni ebben a hazában, hogy az itteni ingatlanok ez idő alatt romba dőltek. Ott áll viszont az Olt Szálloda és vendéglő épülete, amelyet ki lehet javítani, a lebontás előtt álló Mókus villa, s mindenki örömére a vadonatúj és modern kezelőközpont, amelyet A borvíz útja program alapjaiból építettek, és az elkövetkezőkben átadnák.
– Utóbbi gyógyvízzel még nem rendelkezik. Fontos lett volna közelében gazdasági melléképületet emelni, mert kazánháza ugyan van, de a tűzifát például hol fogják majd tárolni? Készült egy szaktanulmány kimondottan a terület ásványvizei felkutatásának és értékesítésének lehetőségeiről. Olyan elképzelés is szóba került, hogy felújítanák a régi meleg fürdő vízgyűjtő medencéjét, amely el tudná látni megfelelő mennyiségű ásványvízzel a kezelőközpontot. Sajnos, még mindig nem intéződött a málnásfürdői iskolaépület tulajdonjoga, s amíg ez így van, lényeges befektetést nem alkalmazunk. Perben állnak az épület bukaresti tulajdonosával, de ennek a pernek a halasztásához valakinek valamilyen érdeke fűződik. Ha idejében rendeződött volna, meg tudták volna vásárolni az épületet, mint ahogyan azt mások is megtették ebben a megyében.
Ha lassan is, de halad a Málnásfürdőt Zalánpatakkal összekötő földút feljavítása. Gyorsabban nem lehet ebben a pénz nélküli világban, mondták, mert az eredeti terv értéke 2,5 millió euró volt. Nagyon kevés pénzből dolgoztatnak az útépítésnél, s az eddigi sikerbe bele kell számítani a közeli kőbánya vezetőségének és a bodoki kivitelező cég megértő és jó szándékú közreműködését is. A munka fele megvolna (mert van még néhány gyengébb útszakasz), kiskocsival már el lehet érni a falut, a "zöld oázist".
Folyik a fürdőtelep kanalizálása, szerelik a derítőállomás átemelő szivattyúit, folytatják a Borpatak medrének mélyítését. A málnási sípálya megépítéséről sem mondtak le.
De hogy mikor lesz újra turistaparadicsom Málnásfürdő, Herkules a megmondhatója.
