Visszatérőben az elvtársi idők? A tanú című filmben a nép tolong az uszoda előtt, nem nyitnak ajtót, mert odabent Bástya elvtárs lubickol, s őt nem szabad zavarni. Azt gondoltuk, ezek az idők lejártak, de tévedtünk.
Vannak még kivételezettek. Félreértés ne essék, nem a rendőrök ellen szólunk, csak a módszer és rendszer ellen, ahogyan e társadalmi réteggel kivételeznek. Mondják, hogy nem nagy a fizetésük, ám annyi pótlékot kapnak melléje, hogy még most, a megszorítások után is jóval több más közalkalmazotténál. De nem sajnáljuk tőlük, magunk is választhattuk volna e pályát. Létezik bank, amely kedvezményes hitelcsomagot biztosít rendőröknek. Erről véleményünk lehet, de a magánbank azt tesz, amit akar. Bizonyára megvan a számítása.
De térjünk vissza az uszodához! Nem a budapestihez, hanem a sepsiszentgyörgyihez. Ott a polgár pénzért és program szerint úszhat, szaunázhat. Hétköznaponként, hétfő kivételével, amikor az uszoda nem nyit, fél kettő és három óra között a közönség számára zárva tart, hogy a délutáni váltás érkeztéig a délelőtti takaríthasson, tegye rendbe a terepet. Kedden és szerdán ez nem megy zökkenőmentesen, mert akkor a fizető közönség nincs jelen ugyan, de a rendőrök lubickolhatnak, mégpedig ingyen. Senki sem zavarja őket. Csak ők a személyzetet, hangoskodnak, ugrálnak, amit a fizetővendégeknek nem szabad tenniük, telepancsolják a szaunát, amit a jegyet váltók néhány, az idegenek köréből kikerülő ügyfél kivételével nem tesznek. A lényeg: nem egyes emberek viselkedéséről van szó, hanem egy réteg kivételezettségéről, mégpedig az önkormányzat általi kivételeztetéséről!
