Szembe kell végre néznünk önmagunkkal, hibáinkkal is. Szerintem nem kell szégyellnünk, hogy őseink Ázsiából jöttek ide: népvándorlás mindig volt, ma is van. Nagyobb szégyen, ha hátat fordítunk a valóságnak.
Ugye, sokan kell lennünk, ha autonómiát akarunk. Kér­dés, hogy milyent. Székelyt, magyart, románt, zsidót, örményt, cigányt? Mert ha az itt élő összes polgár autonómiáját szeretnénk megvalósítani, akkor mindegy, hány székely, magyar vagy román él itt, többségben vagy kisebbségben. Lám, a spanyol állam az ott élő katalánok köré telepítette a mindenhonnan bevándorlókat, féknek. És mi történt? A katalánok meg tudták nyerni az idegeneket a jobb élet, gazdasági fellendülés ígéretével, és lett autonómia.
Ha így nézzük, mindegy, hogy ebben a térségben hányféle nemzetiség él. Termé­szetesen jó tudnunk, hogy hányan vagyunk székelyek, székelymagyarok, magyarok – de a népszámláláskor hadd vallja mindenki annak magát, aminek érzi.
Véleményem szerint, ha már létezik Székelyföld, létezniük kell a székelyeknek is. Ezt bizonyítják szimbólumaink, viseletünk, Himnuszunk. Beszédünk magyar, de ősi írásjegyeink másképp mutatnak. Hogyan is hihetnénk Székelyföld feltámadásában – székelyek nélkül?
Olyan autonómiára lenne szükség, amelyben mindenki jól érezheti magát, aki itt él. Mindenkinek legyenek nemzeti, nyelvi, kulturális jogai, önálló gazdasági háttere – ettől még lehet jó állampolgár. Jó lenne végre békében élni együtt, és kinevetni az összeugratással próbálkozó politikusokat.
Veres Ibolya, Uzon