Mindazoknak, akik lelküket felöltöztetni vágynak egy színielőadás alatt, nem biztos, hogy olyan helyre kell menniük, ahol a színpad díszes, zsúfolt-kellékes, csak egy tér van: a nézőtér, míg a másik tér csak a szín.
A Katona József Bánk bánjára alapozott színpadi tanulmány-előadás bemutatóján "levetkőzött" a színpad, megmutatva azt, amit máskor eltakarnának: hiába takargatjuk, ez a mai igazság, hiába öltöztetjük ámító díszekbe, csillogó csodákkal a környezetünket, a történelmi idő pont olyan sivár, fekete, ha lehull az álca, mint ez a színpad. Márpedig lehull minden dísz, minden álarc, a "jó szándéknak" álcája is!
A történelem színpadán zajlik az élet – hiába a múltban, a jelenben, a jövőben, csak a divat, a díszlet más: a zsarnokság, a megszállás, a kifosztás, a pénz uralma, hódítása, csábítása, a nyomor, az adott szó hű és hűtlen volta, mind-mind megmarad. Olyan mindegy, hogy a Bánk bán korát hűen ábrázolva érezzük-e a mát minden szóban, vagy az, hogy Bánkot "hozták át hozzánk" a mába, hogy intő szót szóljon mai ruhában, de súlyosat. Nem vitás: a mának szólt a jövőért! Tiszta kép, tiszta az üzenet: lásd, ember, itt egy nemzet él jelen múltjában, és jövőjéért retteg tán...
A tér kitágult, köztünk járt-kelt, ült, szenvedett, tombolt, uralkodott Gertrudis, Bánk, Melinda, Mikhál, Petúr, Tiborc, Ottó, Biberach, Izidóra és Simon... Hisz nem vitás, a mában is itt élnek ők, a szenvedők, az elszenvedtetők, a kifosztottak, a kifosztók...
Nem kell semmit elfeledni, ami e néphez, nemzethez tartozott, tartozik, se törvényt, se írást, se verset, se imát, se kiáltást, se éneket, de áthozni, tudatosan hozni kell a mába, át a mába a jövőnkért!
Így öltöztették fel Ők a lelkünket, akik írták, rendezték, játszották a mai térben és időben e mostani Bánk bánt.
NÉMETHI ENIKŐ
