Sławomir Mrožek színművei, lehet, nem jelentenek túlzott kihívást a színpadi rendezőnek, de annál nagyobb játszási lehetőséget a színésznek.
A rendezés tulajdonképpen játék, szórakozás – aminek eredménye ugyancsak a szórakoztatás lehet. Az a bizonyos katarzis, melynek a nézőben kellene keletkeznie, ezúttal* elmarad. Ami nem feltétlenül baj, hiszen a színháznak – olykor – a szórakoztatásról is kell szólnia. Ilyen ez a magyar közönség számára ez idáig ismeretlen Mrożek-előadás: egy abszurd történet, az élet természetes folyamának megfordítása: halál után születés. Kevés szereplős ez is, következésképp a pergő dialógusoknek kellene vinniük az előadást – ehhez képest hosszú monológgal kezdődik, mely alatt a hallgató színésznek sokkalta nehezebb a feladata, mint a fecsegőnek. Sokkoló képpel is kezdődik, ilyen lehetetlen fűzöld öltönybe – hozzá színben passzoló inggel, cipővel, nadrágszíjjal, zoknival – normális ember nem öltözik. A zöld a remény színe, ehhez képest mindkét szereplő öngyilkosságra készül. Kell ennél abszurdabb? Ilyen indítást nehéz rosszul folytatni, s Zakariás Zalán nem az a rendező (bizonyította már), aki egyetlen rossz mozdulattal félresiklatná az előadást. Gondosan építkezik, nagyon helyére illeszt minden kis részletet, nem kísérletezik feleslegesen. Csak amennyire a szöveg, illetve amennyire színészei engedik. A Mrożek-előadáshoz talált is megfelelő partnereket, Nagy Alfrédot és a társulat egyik új színészét, Derzsi Dezsőt – akire mindjárt "rásózott" egy főszerepet. Választása ez idáig rendjén, hiszen mindketten "életes" színészek, nem csupán játszanak, de kommunikálnak, színpadi jelenlétük erőteljes. Hozzájuk képest Hölgyválasza elnagyolt gesztus, igaz, Mrożek is csak elsatírozott képet rajzolt róla. Benedek Ágnes – szintén új tagja a Tamási Áron Színháznak – a "szőke nő" szerepét túlzottan hitelesen, a metafizikai eszmefuttatásokba bocsátkozó nőét túlzottan akadémikusan játssza – bár ez lehet rendezői utasítás is, hiszen Zakariás Zalán is játszik és szórakozik. Játékából és szórakozásából meg élvezhető előadás születik, amit, bizonnyal, a "szakma" nem fog égig magasztalni, de a nézőben kellemes emlékként megmarad.
* Sławomir Mrożek: Egy nyári nap. A Tamási Áron Színház új évadjának második bemutatója, rendezte: Zakariás Zalán.
