Ezen a héten Stockholmra figyelt a világ, ahol nyilvánosságra hozták az idei Nobel-díjazottak névsorát. Összeállításunkban az orvosi-élettani, fizikai és kémiai díjazottakat méltatjuk, az irodalmi Nobel-díjas Tomas Tranströmer svéd költőről lapunk Kultúra oldalán olvashatnak.
Az orvosi-élettani díjat 2011-ben a "dendritikus sejtek és azok szerzett immunitásban betöltött szerepének felfedezéséért" ítélték oda a kanadai Ralph M. Steinmannak, megosztva Bruce Beutler amerikai és Jules Hoffmann francia kutatóval. Az indoklás szerint a három tudós immunrendszerrel kapcsolatos kutatásai új utat nyitottak a fertőzések, a rák és a gyulladásos betegségek megelőzésének és terápiájának fejlődésében. A szakemberek véleménye szerint munkásságuk óriási előrelépést jelent a veleszületett és szerzett immunitás megértésében.
Saját díjnyertes kezelés
Példátlan helyzet elé állította a Nobel-díj Bizottságot, hogy a díjkiosztás előtt néhány nappal meghalt az egyik díjazott, Ralph M. Steinman. Noha Nobel-díjat posztumusz nem lehet odaítélni, a kitüntetést nem vonják vissza, mert a kanadai immunológus csak néhány órával a döntés megszületése előtt hunyt el. A bizottság szóvivője szerint a New York-i Rockefeller Egyetem arról tájékoztatta a testületet a díjazottak nevének közzététele után, hogy a 68 éves kanadai tudós, akinél négy éve hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak, éppen annak köszönheti a szokatlanul hosszú túlélést e rákbetegség esetében, hogy a saját felfedezésén alapuló immunoterápiával kezelték. Most azt kell eldönteni, kinek és hogyan adják át a díjat, és mi legyen a jutalomból Steinmannak járó ötmillió svéd korona (575 000 euró) sorsa.
A Nobel-díj történetében eddig egyszer fordult elő, hogy a díjazott elhalálozott a kitüntetés átadása előtt: William Vickrey, az 1996-os közgazdasági Nobel-díjas azonban már a bejelentés után hunyt el.
A hihetetlen felfedezés
Az idei kémiai Nobel-díjjal jutalmazott kutató, Daniel Shechtman 1982-ben olyasmit látott az elektronmikroszkópban – miközben az Egyesült Államok szabványügyi hivatalában fémötvözetek előállításán dolgozott –, ami a tudomány akkori állása szerint nem is létezhetett. A 70 esztendős izraeli Shechtman azonban kitartott felfedezése mellett, pedig a legnagyobb kémikusok is lehetetlennek tartották. Állhatatossága 2011-ben Nobel-díjjá érett.
A felfedezett anyag a kristályok és az amorf anyagok között helyezkedett el. Shechtman csak két évvel a felfedezése után tudta publikálni első rövid cikkét ezekről a szabályosan felépülő, de nem periodikus kristályokról, amelyeket mások kvázikristályoknak neveztek el. Azóta számos kvázikristályt fedeztek fel, és bár nevüket megtartották, hivatalosan átsorolták őket a kristályos anyagok közé. Tulajdonságaik számos gyakorlati alkalmazással kecsegtetnek, egyelőre főleg a hő- és kopásálló bevonatok terén vannak eredmények.
A sötét energia kutatói
Saul Perlmutter amerikai, valamint Brian P. Schmidt ausztrál és Adam G. Riess amerikai csillagásznak ítélték oda megosztva az idei fizikai Nobel-díjat. A bizottság indoklása szerint a három tudós "a világegyetem gyorsuló ütemben való tágulásának távoli szupernóvák megfigyelésével történt felfedezéséért" érdemelte ki a díjat.
A csillagászatot alapjaiban rengette meg a két kutatócsoport 1998-ban közzétett eredménye. A Perlmutter által vezetett csoport 1988-ban kezdte munkáját, míg Schmidt csapata – amelyben kulcsszerepe volt Riessnek – 1994-ben látott neki a feladatnak. Mindkét kutatócsoport a világegyetem feltérképezését tervezte a legtávolabbi szupernóvák azonosításával.
Ötvennél több olyan távoli szupernóvát talált a két csapat, amelyek fénye gyengébb volt az elvártnál, ami annak jele, hogy a világegyetem tágulása gyorsul. Ez a felfedezés azt jelentheti, hogy az univerzum egyszer a jövőben megfagy. A feltételezések szerint ezt a gyorsulást az úgynevezett sötét energia hajtja, az azonban még rejtély, hogy mi is ez a sötét energia. Eddig annyit tudunk róla, hogy a világegyetem háromnegyedét sötét energia alkotja. A 2011-es fizikai Nobel-díjasok eredményei tehát egy olyan univerzum feltárását segítették, amely nagy mértékben ismeretlen a tudomány számára.
Nobel-békedíj nőjogi aktivistáknak
Ellen Jonhson Sirleaf, Leymah Gbowee és Tawakkul Karman afrikai nőjogi aktivista kapta megosztva a 2011. évi Nobel-békedíjat. A 72 éves Ellen Johnson Sirleaf, Libéria első demokratikusan megválasztott és egyben első női elnöke a 2006-os hatalomra kerülése óta hozzájárult a libériai béke megteremtéséhez, a gazdasági és társadalmi fejlődéshez, valamint a nők helyzetének megerősítéséhez. Leymah Gbowee etnikai és vallási határokat átlépve mozgósította és megszervezte a nőket, hogy elősegítsék a béke megteremtését Libériában, és biztosítsák a nők szavazati jogát a választásokon. Azóta azon dolgozik, hogy emelje a nők befolyását Nyugat-Afrikában háborús és háború utáni időkben, illetve az arab tavasz idején. Tawakkul Karman vezető szerepet játszott a jemeni nők jogaikért, a demokráciáért, valamint a békéért folytatott harcában. A díjazottak "erőszakmentes küzdelmet folytattak a nők jogaiért, a politikai részvételért és a békéért" – áll a bizottság indoklásában. Tavaly egy bebörtönzött kínai ellenzékit tüntetett ki a norvég bizottság az átszámítva 1,1 millió eurós pénzjutalommal járó Nobel-békedíjjal, tavalyelőtt Barack Obama amerikai elnököt.
