Az irodalmi Nobel-díjat idén Tomas Tranströmer kapta, akit már évek óta rendszeresen említenek a lehetséges nyertesek között. 1931-ben született, pszichológiát végzett, és már 13 évesen megjelent az első verseskötete, a 17 vers.
Összesen tizenegy vékony kis kötete látott napvilágot, de mindegyik líratörténeti eseménynek számított. A Nobel-bizottság főtitkárának indoklása szerint Tomas Tranströmer életműve beleférne egy zsebkönyvbe, versei elsősorban a halálról, történelemről, emlékekről szólnak, és sűrű és tiszta képeivel tárja fel előttünk a valóságot.
Thomas Tranströmer beutazta a világot, költészetéről doktori disszertációkat írtak és írnak, Pekingben kávéházat neveztek el róla, köteteit ötvenegy nyelvre lefordították. Neves pszichológusként dolgozott 1990-es agyvérzéséig, azóta nehezen beszél, bal kézzel ír, vagy feleségének diktál. Nemcsak az egyik legtöbb nyelvre fordított svéd költő, de maga is jelentős műfordítói munkássággal büszkélkedhet. Más költők mellett magyarokat is fordított, a legismertebbek közül Illyés Gyulát, Nagy Lászlót, Nemes Nagy Ágnest, Pilinszky Jánost, Szabó Lőrincet, Tandori Dezsőt, Weöres Sándort. Pilinszky Jánoshoz szoros baráti szálak fűzték, neki ajánlotta A hóhér naplójából című emlékezetes versét, s Tranströmer a tőle fordított verseit annyira magáénak érezte, hogy 1973-ban megjelent Ösvények/Stigma című kötetébe is felvette őket.
Az utóbbi években Mario Vargas Llosa, Hertha Müller, LeClézio, Doris Lessing és Orhan Pamuk kapott irodalmi Nobel-díjat. Költőnek legutóbb tizenöt évvel ezelőtt, a lengyel Wislava Symborskának jutott az elismerés.
Kötetei magyarul:
Thomas Tranströmer versei, Új Pegazus sorozat, Európa Kiadó, Budapest, 1979, válogatta és fordította Thinsz Géza.
117 vers, Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2001, fordította Jávorszky Béla.
Az emlékek látnak, Széphalom könyvműhely, önéletrajzi elbeszélések, 2002, fordította Mervel Ferenc.
