Kinn a záporban, nedves szürkeségben
egy fa caplat fel-alá, mellettünk elrohan.
Dolga van: az esőből életet habzsol magába,
akár gyümölcsöst dézsmáló rigó.
S amint eláll a zápor, megtorpan ő is.
Tiszta éjjeleken ott látod, vár türelmesen,
emberformán lesi a csodát,
amint a hópelyhek kibontják az égen szárnyukat.
Tőzsér Árpád fordítása