A Piliske (1223 m) és a Kövesponk között lefolyó Dobolló-patak völgyében felnyúló falu valamikor Bikfalva prédiuma volt. Ma községközpont.
Az egykor ide telepített román ajkú zsellérek az 1820-as összeírás szerint azt vallották, hogy "ők az apjoktól maradott módon szolgálnak", vagyis "akár marhával, akár gyalog szerrel, akár télben, akár nyárban edgy-edgy napot" dolgoztak a földesuraságuknak. Ez a dobollóiaknak egy évben összesen 2392 napszámot jelentett. Ezen felül egy-egy családnak 2 vagy 3 font "fonót" is kellett adnia. A telkek adását-vevését tiltották, azok felett a földesúr rendelkezett. Szűkös telkeiken törökbúzán kívül mást nem termesztettek. Marháikat a bikfalvi legelőkön legeltették. Megélhetésüket részben – "az uraságnak erdejét nem (volt) szabad használni" – az erdő biztosította, a kivágott fával kereskedtek, szenet és meszet égettek. A faluban a XIX. század elején Lusinczkyné báró Henter Annának és Henterné Kálnoki Évának volt a legtöbb zsellére. Dobollón 1850-ben 187 lakóházat írtak össze, melyekben 890-en laktak, közülük 774 személy román, 71 cigány és 48 magyar volt. 842-en görög katolikusnak, 42-en reformátusnak, 6-an római katolikusnak vallották magukat. 1880-ban a házak száma 279-re emelkedett. A falut 1113-an lakták, közülük 1049 ortodox, 61 református, 2 görög, egy pedig római katolikus volt. Templomukat Mária mennybemenetele tiszteletére 1795-ben építették. Ikonjaik egy része ma is a falu templomában látható, más részük a sepsiszentgyörgyi Ortodox Dokumentációs Központban található. A faluban hagyomány volt a kolindálás és az újévköszöntés. Viseletüket még a XX. század elején általánosan használták.
