Elmentem. A díszterem tele volt, nem csak az éppen érdeklődő diákokkal és tanárokkal, hanem szép számú ,,potyalesővel" is, akinek még órája lett volna, de inkább itt töltötte el az időt. Ezt nem megrovásként írom, mert mindig kell alvó diák is, viszont a komolyabb érdeklődők hangulatát rontja. Hála azonban az előadónak, nem bántam meg, hogy ott maradtam.

Nagyon érdekes és hangulatos kísérlettel kezdte Magyarország legfőbb ombudsmanja: a közönség minimális aktivitással is tíz perc alatt összeállította az egyezményes gyermekjogokat tartalmazó irat 30 százalékát, hisz mindenkinek egyértelmű például, hogy jogunk van az egyenlőségre. (Milyen nyilvánvaló! Érdemes azonban végiggondolni, melyik iskolában lehet tolószékkel felmenni az emeletre.)

Persze, ennél kényesebb témák is felmerültek. Itt van mindjárt a — nem csak az iskolában, hanem egész társadalmunkban felmerülő — mobiltelefon kérdése. Megoldási javaslat: mindenki — tanár és diák egyaránt — használhatja, de ,,nem zavarhatja az oktatás folyamatát".

Szó esett a diák méltóságjogairól is. És merjük bevallani: talán mi is hallottunk már olyan tanárról, aki állandóan a diákok homoszexuális voltára célozgatott. Vagy az öltözködés és hajviselet köré csoportosuló örökös problémakör. Általános következtetésként talán levonható, hogy rengeteg mindent kell még tanulni diákoldalról is — mondom, ,,is". Olyan nagy sérelem minket nem ért, bár tudtommal egyik diáktanácsnak sincs vétójoga az iskolai rendszabályzattal kapcsolatosan, nem úgy, mint az anyaországban. Pedig, mint az előadó is kifejtette, talán így sokkal hatékonyabban be lehetne tartatni azt a bizonyos szabályzatot.