Tévéhíradók, újságok számoltak be a közoktatási törvénycsomagról, a tanintézmények felújítása körül kialakult bonyodalmakról. A Kovakő diákmelléklet azzal próbálkozik, hogy az iskolák hétköznapi gondjait tematizálja, hogy az oktatás kérdése ,,alulnézetből" is előtérbe kerüljön. Sorozatunk célja, hogy felhívjuk a figyelmet azokra a gondokra, amelyekkel az iskolában óhatatlanul szembekerülnek diákok, tanárok, vezetők és szülők. Ennek érdekében diákokat, tanárokat, az iskolák vezetőit és szülőket szeretnénk megszólaltatni. Sorozatunk első részében néhány diák mesél az iskolákban tapasztalható gondokról — azokról, amelyeket ők érzékelnek. Diákszemmel, diáknyelven.

(F. Á.) Szerintem fontos lenne, hogy az iskolában kellemesen teljen el az idő. Az iskolában egy diáknak teret kellene adni ahhoz, hogy felszabaduljon. Én mikós diákként sem elég teret, sem elég segítséget nem kapok az iskolámtól ehhez. Ha már nem bírom a bezártságot az osztályban, és kimegyek az udvarra, romladozó betonfalak fogadnak. Se egy fűszál, se egy fa, de még egy pad sincs, ahova le lehetne ülni.

(GY. E.) Számomra, a Művészetiben ez nem probléma. Az iskolám ugyanis elég nyitott. De ha esős idő van, lehetetlen úgy hátramenni, hogy ne legyek sáros az autók okozta tócsák miatt.

(C. E.) A Mikesnek hiába van szép, nagy udvara. Leülni csak a pálya köré lehet, ahol mindvégig veszélyben vagyok, bármikor elkaphat egy labda. De ha eldöntöm, hogy dacolok a labdaveszéllyel, akkor meg félek leülni, mert beszakadhat alattam a pad.

(F. Á.) Ha néha belenyugszom az iskola környezetébe, akkor az órák egyhangúsága vagy egyes tanárok fenyegetése hangol le.

(GY. E.) Ez a probléma szerintem általános.

(F. Á.) A tanárok versenyvizsga alapján jutnak be a rendszerbe, és a tudás nem mindig jár együtt a pedagógiai érzékkel. Márpedig a Mikóban a tanári gárdával ez a probléma. Persze, vannak kivételek is.

(GY. E.) Ez bizony minden iskolában így van. A tanárok nem mindig úgy állnak hozzá a tanításhoz, a diákokhoz, ahogy kellene. Próbálnak tanítani, de arra nem térnek ki, hogyan tanuljunk.

(C. E.) Ez a Mikesben kisebb probléma. Nálunk a kivételek száma, szerencsére, elég nagy. De azt mondjátok meg nekem: miért akarnak olyan tantárgyat is belénk tuszkolni, aminek semmi hasznát nem vesszük a jövőben? Bár sok tantárgy az általános műveltség fejlesztéséhez segít, de hadd dönthessem el én, melyek legyenek ezek, milyen szinten és hogyan akarom ezeket tanulni.

(GY. E.) Jogos a kérdés! Azt kellene valaki velem is megértesse, hogy például mi értelme van a vallásórának, mivel köztudott, hogy a hitet nem lehet tanítani. Emellett — és ez a legrosszabb — még jegyet is kapunk belőle.

(F. Á.) Egyetértek. Az osztályzásról ne is beszéljünk. Nálatok lehetett választani opcionális tantárgyakat? A Mikóban fel sem vetődött az opcionális órák választásának joga.

(C. E.) A Mikesben ez nem probléma. De a legtöbb opcionális tárgy csak azért van, hogy a tanár kitöltse vele katedráját. Elképzelhetitek, hogyan telnek el ezek az órák!

(GY. E.) A Művészetiben a diák néha akár tíz órát is iskolában tölt a nem megfelelő órarend miatt. Így az opcionális tárgyak lehetőségét nem nagyon tudják kihasználni.

(F. Á.) Tudtátok-e, hogy szomszédos országainkban az iskolában töltött idő nem haladhatja meg a napi hat órát?

(GY. E.) De jó dolguk van nekik!

(C. E.) Hát ez így nem igazságos.

(F. Á.) Nos, úgy érzem, egyetértünk abban, hogy az iskolák környezetén és pedagógiai rendszerén változtatni kell!