Megtapasztaltam a nincstelenséget, a korgó gyomrot – vallja tömören –, a sorozatos megpróbáltatások miatt "eltorzult bennem a világ". De mindezek ellenére tartja magában a lelket, tervez, remél, s emellett figyel külsejére, megjelenésére. Meséli, babaként került gyermekotthonba, szüleit nem ismeri, tizenegy osztályt végzett, s nagy hiányossága, hogy nincs érettségi diplomája. Járt rendezvényszervezői tanfolyamra, s mintegy tizenöt helyen kilincselt munkahelyért, de roma származása miatt többször elutasították. Dolgozott két hétig egy szentgyörgyi televíziónál szervezőként, ott "megtalálta a helyét", de aztán befuccsolt a tévé, eddig ez a leghosszabb ideig tartó itteni munkahelye. Próbálkozott Magyarországon is: Sárváron foglalkoztatták televíziókat összeszerelő üzemben, most Duna­varsányba készül, telefonkészülékeket gyártó üzembe. Itthon, mint mondja, napszámosként keresett némi pénzt, ezenkívül alkalomadtán jótékonysági rendezvényeket is szervezett. De – szerencséjére – támogatók is állnak mellette, ám ha rá van kényszerülve, eladja holmiját, személyes dolgait, például télikabátját, s olcsóbbat keres helyette. Azt teszi áruvá, vagy zálogosítja, amije éppen van.
Amúgy jó zenei képességekkel megáldott fiatalember, úgy érzi, az elmúlt években még fejlődött is, csak ez egyelőre nem elégséges a boldoguláshoz. De szeretné, ha a zene, pontosabban az "etno-pop népzene" lehetne a kenyere, s vágya, hogy ki tudjon bontakozni, valamikor élhessen ebből az egész embert s melléje hátteret is kívánó szakmából. Eddigi repertoárja egy kilencdalos, "stúdiómunkálatokon" is átesett, népzenéből álló, ötvenperces Három árva című önálló műsor – akár album is lehetne belőle, erre viszont nincs pénz –, ezt mutatja be koncertjein. Oda megy, ahová hívják, s fellépéséért még valamicskét fizetnek is.
Idén szerencsét próbált a hatodik Megasztár előválogatásán, állítja, továbbjutott a közel tízezer jelentkezőből, egyike a versenyben maradt százötven jelentkezőnek. Csak a műsor tolódott ki tavaszra, de reméli, akkor majd újabb budapesti megmérettetésre hívják. Két dallal ment a megasztáros bemutatkozóra, úgy látta, a véleményt formáló zenetanárok elégedettek voltak teljesítményével. "Örültek, nagyon tetszettem nekik, csak annyit mondtak, várnak vissza", s mutatja a 30 117-es sorszámot, azzal szerepelt. Egy erdélyi népdalt énekelt, a Ha megfogom az ördögöt, ládába zárom címűt, de tarsolyában volt még egy angol nyelvű sláger is. Kissé kemény fába vágta volna fejszéjét, ugyanis a Queen együttes közismert dalát, az I Want to Break Free címűt is kérhették volna, de azt nem kellett előadnia, a vizsgáztatókat, szerencsére, inkább az erdélyi magyar népzene érdekelte. A megasztáros erőpróbán való részvételt sepsiszentgyörgyi támogatóknak köszönheti: a Dália virágkertészet tulajdonosa, Rendi Ferenc és két gyermeke százezer forinttal, Józsa Csaba, az Electrica igazgatója pedig száz euróval segítette.
Most "egy pici megélhetőséget" tekint elsődlegesnek, szeretne bár néhány hónapot Dunavarsányban dolgozni, igaz, lehetőség szerint ott maradna, amíg csak teheti, akár évekig is. Nem vágyik el innen, csupán egy kis létbiztonságra lenne szüksége. Népszámláláskor szerette volna magát magyarnak vallani, de egy friss incidens eltántorította ettől. Buszjegyet akart volna vásárolni egy magyarországi járatra, de a kézdivásárhelyi cégtulajdonos elutasította, mondván, romákat nem szállít. Húsz lejjel drágábban aztán egy szentgyörgyi járatra vett jegyet.
Majláth Attila az élettől sem vár nagy dolgokat, igaz, pillanatnyi helyzetét tekintve számára ezek is a megvalósíthatóság határvonalán lebegnek: "egyetlen vágyam van, legyen stabil munkahelyem, legyen egy kis lakás, ahol letehetem a fejem, s legyen nyugodt életem". Hite s érzése szerint e cél érdekében belead mindent: "a saját magam erejéből próbálok mindent megtenni, hogy ez a vágyam teljesüljön, de ez korántsem elég, hogyha lenne szülői támogatás a hátam mögött, akkor esetleg még elérhető lenne ez az álom"...