Már születésünk pillanatától egy belénk kódolt mintát követünk, aztán a szüleink igyekeznek a saját tapasztalatuk, példájuk alapján nevelni minket, míg ki nem kerülünk a hatáskörük alól.
Ekkor a környezetünké lesz a döntő szerep a viselkedési, gondolkodási sémák megválasztásában, amit nagyon jól bizonyítanak a kamaszkori változások. Legtöbben ebben a korban úgy öltözködnek, olyan zenét hallgatnak, úgy gondolkodnak, mint a barátaik, hiszen ez különbözteti meg őket a többitől, vagy ezzel tudják bizonyítani a csoporthoz való tartozásukat.
A példák ereje azonban, ha ez nem is tudatosul, de felnőtt korban is hat, mindannyiunk életét befolyásolja.
A tudományos adás, amelyet nézek, a kubai sokszínű csigákról szól, melyeket a kipusztulás veszélye fenyeget, mert a turistáknak szánt ékszerekért pusztítják őket. Nagy a szegénység, így részben érthető a cselekedet, másrészt elítélendő, hisz ez egyedi jellegzetessége az országnak, sőt, a világnak is. Mégsem ez, ami igazán elgondolkodtat, hanem annak a kutató biológusnőnek a munkája, aki egy kis kézi nagyítóval a kezében járja a vidék sziklás helyeit, és harminc éve türelmesen gyűjti a mintákat, melyekből az evolúció, a környezethez való alkalmazkodás alapvető szabályaira lehet következtetni. Nem finanszírozzák a munkáját, nincs költséges felszerelése, modern laboratórium sem áll a rendelkezésére, mint nyugati kollégáinak, de ott van a szomszédjában a világ leggazdagabb lelőhelye. Munkája nemcsak egy megszállott harca egy számunkra jelentéktelennek tűnő fajért, hanem a világ számára is értékes kutatás.
Mindez eszembe juttatja a reklámok hatására agyonfestett fiatalokat – és nem csak őket –, a hetente más-más hajszínt, a sztárokhoz igazodó, sokszor negatív viselkedést, öltözködést, az állandó panaszkodást, amiért ez a hely nem olyan, mint a Nyugat, a minduntalan kifelé kacsingatást, a Halloween új szokását, a Valentin-napot és még sok mindent...
Csakugyan nem találunk másféle példát, mindig le kell ragadnunk a külsőségeknél, vagy nincs bennünk elég figyelem, önérzet, önértékelés, hogy észrevegyük és kamatoztassuk saját értékeinket is?
Még sohasem késő, és jó arra gondolni, amikor követésre méltó példát választunk, hogy a nemrég elhunyt számítástechnikai guru is egy garázsban kezdte...
