Erdővidék folklórját valamennyire ismerem. Ennek ellenére meglep Magyar Zoltán könyve* anyagának bősége, a több mint kilencszáz monda vagy mondatöredék együvé fogása.
A kötetet olvasván ez a kellemes meglepetés hellyel-közzel a rácsodálkozással párosul: az erdővidékiek hiedelem- és mondavilága ma is élő, nemcsak egykori archaikus történetek rögzülnek benne, de a régió falvaiban a második világháború és az ezt követő időszak élményei ma is a mondaképződés építőanyagául szolgálnak. Ezeknek az erkölcsi szempontból is legemberibb és legfelemelőbb mozzanatai, amikor az átvonuló front mögött rekedt, erdőkben bujdosó, lerongyolódott és kiéhezett német katonákat nagy kockázatot vállalva megmentették, és – van eset rá – nemcsak balladaízű történeteiket, hanem a bajba jutott szerencsétleneket is rejtegetik, sőt, elszékelyesítik. Ehhez hasonló életszerűséggel van jelen a kötetben a hatalom- és rendszerváltások során kialakuló magyar–román konfliktusok sora, illetve ezek lakossági megítélése is.
Ekképpen a magyar nyelvterületen is páratlanul gazdag hun mondakör például (Attila, Réka királyné, Csaba királyfi stb.), az erdélyi fejedelmek korához kötődő történetek, a tatárjárás ugyancsak gazdag mondaanyaga, az 1848–49-es erdővidéki események, a két világégés történetei kiegészülnek a szinte napi hírértékű és frissességű mondákkal.
A magyar szakirodalmon kívül is széles körben ismert egykori gyűjtők által lejegyzett monda- és népköltészeti, néprajzi anyag – Benkő József, Bod Péter, Hermányi Dienes József, Kriza János, Orbán Balázs, Benedek Elek, Konsza Samu és társaik gyűjtése – a mostani kötet révén egybevethető, összehasonlítható, kiegészíthető. Tetten érhető az is – például a baj van Köpecen esetében –, hogy egy közismert népmondai keretbe miként fészkeli be magát egy új történeti elem, és ez miként szorítja ki az előzőt. A baj van Köpecen történetében az 1849-es köpeci dúlás emléke "kiüti" az előző népmondai értelmezéseket, és a nagyobb súlyú közösségi élmény "elnyeli", magába olvasztja a régit.
Magyar Zoltán az MTA Néprajzi Kutatóintézetének főmunkatársa. Jelen könyvének címe is a népmondákra utal. A "nép" fogalma viszont ma már nem azonos tartalmú, mondjuk, a Kriza János korabeli értelmezéssel. Emiatt – tapasztalatok alapján mondom – rendkívül izgalmas lehetne az egykori és a most lejegyzett anyag kiegészítése azokkal a közszájon forgó történetekkel, amelyek a jelenlegi lakosság félig vagy egészen urbanizálódott rétegeibe is befészkelték magukat. Riportútjaim és dokumentumfilmjeim anyaggyűjtése során sűrűn találkoztam az Erdővidéken térült-fordult politikai potentátok történeteinek többnyire adomázó felhangokkal megspékelt "feldolgozásaival". Jelen kötetben is van erre példa – a kicsi magyar világ, Horthy Miklós személye esetében –, de ma már ennél is gazdagabban buggyannak elő a román hatalommal való konfliktusok, a Kárpátok Géniusza, Ion Gheroghe Maurer stb. erdővidéki mondákba sűrített történetei. Az is hálás téma lenne, ha valaki(k) az irodalomból, művészetekből a lakossági köztudatba beszüremkedő történetek és mondák útját követné(k) nyomon.
* Tortoma Könyvkiadó, Barót, 2011. (Megvásárolható a kiadónál, a H–Press újságstandjain és az Ex Libris boltjaiban.)
